Van itt olyan, aki sosem lakott szobatárssal/lakótárssal, csak szülővel/egyedül/párral? Van valami előnye/hátránya?

Előbb voltam a rugalmatlan és utána döntöttem úgy hogy egyedul koltozom ki a szuloktol

A hobbim a cukrászat ami kozos konyhaval nehez lenne. Foleg hogy ha 8kor hazaerek de meg van egy rendeles masnapra. Muszaj habverot, botmixert stb.

Én úgy, hogy nem volt eddig lakótársam (szülővel, egyedül, exemmel éltem már), viszont ismerek sok embert, akinek volt lakótársa, azt tudnám talán hátránynak felhozni a részemre, hogy kevésbé tudtam gyakorolni a konfliktuskezelést... mert amilyen lakótársas embereket ismertem, folyamatosan mentek a kisebb-nagyobb balhék, ügyek, viták, veszekedések, nagyjából egyenrangú felek között, és sztem az könnyebben tud később konfliktust kezelni, aki kicsiben már tapasztalt. Nem gondolnám magam rugalmatlanabbnak, mint akinek volt lakótársa, mert ismerek egy-két embert, akinek már lakótársa és fú b...ki... néhányan olyan rigolyásak, mint egy dokat megélt öregember, és eskü, a leginkább "nekem van igazam, te meg kussolsz" jellegű ismerősöm is közülük van. Sőt még az sem számít semmit, hogy egyke-e az illető vagy volt-e / van-e testvére.

A pozitív nyilván az, hogy kevesebb a balhé, ha te választod meg azt, akivel együtt laksz és van már egy tényleg szorosabb kötelék, és jobb esetben egymás érdekét is nézitek (persze itt is van olyan eset, amikor vkinek idióták a szülei).