Az országban járva hol találkoztatok felettébb sok bunkó emberrel, vagy éppen kedves fogadtatással?

Mindegy hova mész, a bunkósűrűség konstans.

Amúgy meg a 10/11 válaszban nagy igazság van.

Fejér megyében. Vállalkozókkal egyezkedem, mert javítani valók vannak az ingatlanomon. Úgy tesznek, mintha szívességből jönnének.

Időpontot nem adnak meg, vissza nem hívnak, "majd jelentkeznek', árajánlatot írásban nem hajlandók adni.

Alkalomadtán majd jövök, mondják, eleve feltételezve, hogy a potenciális megrendelő csak otthon ül malmozva, és várja, hogy a méltóságos szaki jelentkezzen. Lóg a telefonján éjjel-nappal, majd ezt megunva felhívja a szakit, aki azt mondja: "hát miért nem telefonált?", holott ő ígérte, hogy felhív.

13-as, ez nemcsak Fejér megyei probléma. Az egész ország "vállalkozói" ilyenek. Aki normális, az már elhúzott innen a fenébe, megunva ezt az egészet...

Míg keletről a pocsék minőségű termékek jönnek be, nyugatról az a mentalitás, hogy "minél hülyébb vagy, annál jobb. Nem kell érteni semmihez sem, én se értek semmihez, de csinálom".

Odze György: Ebédidő c. írásában ezt remekül leírja:

"Ma az van, hogy senki se azt csinálja, amihez ért, meg nem is kell már

érteni semmihez, ilyen a világ, aki meg ért valamihez, arra azt

mondják, mit okoskodik, nem kell itt érteni, csak tolni kell a melót,

ugyan már, én se azt csinálom, amihez értek, meg nem is kérdezik, hogy

értek-e, csak azt, hogy bevállalom-e, de azt kell bevállalni, ami van,

hívnak egy melóra, érted, leokézom, mert ha én nem vállalom be, majd

bevállalja más, aki ugyanúgy nem ért hozzá, legfeljebb elcseszem,

akkor sem történik semmi, vagy a felénél abbahagyom, előleg megy a

zsebbe és kész, de így is megéri, egy a lényeg, ne te legyél a sor

végén. Múltkor is leálltunk egy melóval, másnap ott termett két ukrán

faszi, hogy majd ők megcsinálják, de úgy álltak ott, mint Mózes a

hegyen vagy hol. Ez van. Bemész egy hivatalba, sorszámot húzol, vársz

egy órát vagy kettőt, reklamálás nuku, aztán reszkess, bazdmeg, hogy

minden iratod meg igazolásod meglegyen, kivert a víz, úgy fújják az

összes szabályt meg törvényt, hogy te se köpni, se nyelni, a törvény

nem ismerete nem mentesít, ezt a dumát nyomják, úgy kioktatnak, hogy

azt érezd, egy kis senki vagy, csak azért, mert az ablak másik oldalán

ülsz, a nyeretlenek oldalán. Legutóbb egy főorvost oktattak így ki, ő

kikelt magából, hogy ő mégiscsak főorvos, de hát kit érdekel, mondta

az a kis majom az ablak mögött, itt maga nem főorvos, csak ügyfél, és

tényleg egy senkinek érzed magad a végén, pedig ők is senkik, ez a

lényeg, az ablak másik felén kell ülni, ennyi. Nézd meg ezt a

pörköltet, milyen színe van, semmilyen, mit akarsz ennyiért, kérdezte

a pultos csávó, ha nem tetszik, menj máshová, itt is egy kis senki

vagyok, ő két hete még maltert kevert, ismerem a faszit, de még azt se

csinálta jól, előtte buszt vezetett, de piált, a szakács se tud főzni,

persze, hogy nem tud, nem is kell, hogy tudjon, nem kell se vizsga, se

semmi, hogy egy ilyen helyen melózzál, csak állj be, aztán főzzél,

legfeljebb elcseszed, majd befejezi más."

Érdekes az, amit a Dunántúlról írtok. Nem tudom mikor változott meg a hátrányára. Arra azért felhívom a figyelmet, hogy mióta sokan kint dolgoznak, fennhordják az orrukat, amit persze kint nem mernek megtenni, mert ott bizony ők csak egy nagy senkik, ott mások az urak, itt meg játszák az eszüket úgy, mint az amerikás magyarok az 1980-as években hazajőve látogatóba - érezd magad megtisztelve "személyüktől". A sok marha meg hasra is esett és ment nekik segget nyalni 1-2 dollár láttán... ez sose szül semmi jót.

A dunántúlon megfigyelhető egy olyan mozgás is, hogy Magyarország északkeleti-keleti részéből költöznek ide sokan a külföldi munka reményében, mert az alföldről mégse lehet naponta Ausztriába ingázni dolgozni, ennek is lehet hatása.

Meg annak is, hogy az emberek a rendszerváltás után begubóztak, mindenki bámulja a tévét. Ha akkor mész amikor sorozatot néz az illető, már rossz szemmel is néz rád, figyeljétek meg. 2013-ig nyugat-dunántúlon kisfaluban éltem, ott is megfigyelhető volt az, hogy amikor este 5-6-jkor a sorozatok, majd a híradó megkezdődött, kiürült minden, még a kertekbe se dolgoztak/dolgoznak olyankor. Pedig az 1980-as években még komoly társadalmi életet éltek az emberek, esténként sokan az utcán beszélgettek. (annak az volt a hátránya, hogy túl sokat pletykálkodtak, mindenbe beleütötték az orrukat, amihez semmi közük). Ma meg senki sincs már kint, akkor se igen beszélgetnek egymással.

A kocsmák is mennek csődbe, vagy húzzák le a rolót még a csőd előtt.

14-es: nagyon érdekes a hozzászólásod.

Azt még felhoznám, hogy a szomszédunkban viszont vannak olyan ukránok, akik úgy dolgoznak, mint a kisangyal. Persze a saját területükön. Olyan kerítést, melléképületet, kisházat stb. építenek, hogy öröm nézni. Illetve elkap a sárga irigység.

Már azon gondolkodom, hogy felfrissítem az orosz tudásomat, átmegyek hozzájuk és felkérem őket az esedékes munkákra.

Sorozatot nem nézek, de azt elvárnám, hogy egy szaki legalább egy három órás intervallumot mondjon, mikor jön. Plusz, ha azt mondja, hogy árajánlatot fog mondani, akkor mondjon is, de nem mond már egy hete, így nem tudom, hogy másikat kell-e keresni, vagy mi legyen.

17-es: ezt tettem.

És tényleg átmegyek azokhoz az ukránokhoz, hátha megcsinálják.

Az idegeim valóban cafatokban vannak már.

Mára egy másikkal volt megbeszélve. Azt mondta, reggel nyolc körül várható, de lehet, hogy a feleségének el kell mennie vásárolni, akkor szólni fog. Nem szólt. Egész délelőtt vártam, hogy telefonál vagy jön, én nem tudtam elmenni vásárolni, a feleségével ellentétben.

Fél egykor írtam neki egy sms-t, hogy most már elmegyek vásárolni, nem talál meg. Mennék ki az ajtón, erre idekanyarodik (közel lakik). Zárom be az ajtót, erre elmegy, előtte dudál (!!!) egy sort.

Aztán megírja, hogy ha akarom, valamikor délután idejön, egyébként én rugalmatlan vagyok, ezt állapította meg. Hát, nem kértem belőle többet.

Ha szólt volna, hogy csak délután jön, ne várjam, akkor lett volna tekintettel a potenciális megrendelőre. És akkor én is el tudtam volna menni vásárolni. Szerintem ez bunkóság részéről.

Az bizony, nettó bunkóság. Elvégre te lennél a megrendelő...

Amikor mi ujítottuk fel lakásunkat budapesten a vidékről felköltözés után, minket is százszor próbáltak meg átverni ezzel-azzal. Még úgy is, hogy apu és bátyám műszaki ember (csak más területen) és ők átláttak a "mesterek" és "vállalkozók" szitáján. Most képzeljük el, hogy ha valaki olyan van, aki nem műszakis, simán átverik.

Apu mondta, hogy magyarországon nem azzal van a baj, hogy nem megfelelőek az anyagok. Jórészt minden menő termék, minden jobb minőségű anyag is itt van, nem csak a vacak. A baj az emberek tudásával, felkészültségével, mentalitásával van, egyszóval a fejekben kell keresni a bajt. Ennek kigyógyítása nem tudom hogy mennyire lehetséges, pesszimista vagyok. De így a magyar társadalomnak és gazdaságnak nem lesz felfelé, csak lefelé fog vezetni az útja. Ilyen mentalitással nem lesz itt virágzó ország, az tuti. Csak sivárság. A bunkóság meg előbb-utóbb ragadós lesz, attól félek, ha nem lesz itt gyökeres fordulat az emberek fejében.