Milyen volt a 90-es években az életetek, ahol éltetek?

Fél évet éltem a 90-es években. Nagyon élveztem, teljesen más volt, más évezred, más évszázad, más világ..

Meg akkor még mindennap szoptam melleket.

Kertvárosban vagyunk. Akkor még földút volt, minden 2. ház nyaraló volt vagy telek, az állandó lakók szívélyesek voltak egymással.

Most a régi telkeken sokszor 3-6 lakásos társasházak vannak, sokkal több az autó, az emberek max. visszaköszönnek, de azt is csak akkor, ha "szerencséd" van. Amúgy közönyös mindenki. Mondjuk az utat leaszfaltozták.

Környéki kisboltok mind megszűntek.

Szerintem a legfontosabb különbség az volt, hogy nem volt elterjedve az internet, és nem lehetett egy csomó mindent elintézni neten, aminek sok előnye is volt. Sokkal kevesebb dolog elintézése volt elvárható egy embertől egy nap, így "lassabb" volt az élet, és több volt a személyes kapcsolat.

Panelek egymas hegyen hátán. Nem voltak kulonbségek a gyerekek közt a suliban. Nem volt olyan hogy valaki a bahamákon nyaralt más meg önkormanyzatis táborban hanem szinte mindenki a nagyiknál. Meg néha céges üdülések révén balaton.

Nem volt hogy vkinek jo cipoje van másiknak meg lyukas.

Kb egyenloseg volt. Es sinán lehetett csavarogni egymáshoz becsöngetni mentek a bandázások, nem a szulőknek kellett egyeztetni kényszeresen

Volt közbiztonság is. Nem tapadtak csövesek alkoholisták drogosak késelők se. Egyedul is lehetett a suliba járni.

Szulinapkor lehetett az osztalytarsakat meghivni meg forditva.

Nemcsak sulistársak voltak az osztálytársak hanem egyben barátok is.

Az udvarlas az volt hogy hogolyoztunk(még voltak hatalmas havak), vagy a fiu hazakisérte a lányt és a kapuban csók. És ez szerelembol volt nem ismerkedesből. Nem voltak kenyszeres randikra hivások idegenul a netrol.

A szex a járás-szerelem, megfogta a kezem stb kialakulása UTÁN volt es nem elotte mint ma, hogy elobb a szex, aztán talán jarunk is és talán másnap megfogja a kezem nyilvanosan illetve talán felvesz ismerősnek ha már megd.gott🤣

Ma az a lakótelep mivel onkormanyzati lakások lettek javarészt, kb "8 ker" lett tele pr.stikkal drogosokkal zűrökkel. Az ottani iskolákba jobb nem gyereket beíratni. 80%-a nem a normál réteg.

Meg más a beszédritmusuk hanglejtésük is. Fura. Olyan lakótelepi nyelvezetük van.

Panelban voltam, aztán kimentünk falura. A panelos környek sajnos felhígult, sok lett a cigány, pedig jó kis társaság volt ott. Sok barátom volt, mindig volt kivel csapatni a bringát.

Aztán ahogy elnézem lett sok panel programos panel. Rendbehozták az elhanyagolt parkokat, csináltak futópályát. Másban nem változott a környék.

Falun meg semmi. A sok ostoba gyerek felnőtt, elmentek, a házak egyre rosszabb állapotban, oda is beköltözött pár cigány, összességében csúszik le az egész utcakép.

A négyes válaszoló tökéletesen összefoglalta!

Még annyit tennék hozzá, hogy a kapcsolattartás dinamikája is másként működött. Ha volt kivel levelezz, akkor egy papír vagy csak egy képeslap hátuljára foglaltad össze tömören, hogy mi történt veled. Ma már lehetőségünk van rendszeresen lekommunikálni az életünk legapróbb részleteit is.

Nem volt furcsa, ha egy évig nem beszéltél egy baráttal akit pl. a táborból ismertél meg. Ha újra találkoztatok pont ott folytattátok, ahol abbahagytátok.

Hatalmas izgalommal töltött el, hogy a kedvenc zeneszámainkat a rádióból rögzíthessük. Sokszor órákig vártunk a lehetőségre, hogy azt a jó dalt valahogy kazettára másolhassuk. Amikor ez sikerült, olyan élmény volt mintha találtál volna egy ékszert az utcán vagy mintha kifogtál volna egy nagy halat a tóból. Nagyon megbecsültük a rögzített kép és hanganyagot.

Az ünnepekre, úgy éreztem, lassabb és bensőségsebbek voltak a készülődések.

Voltak jó és rossz dolgok is.

Engem akkor is kiközösítettek, kinéztek, apám alkoholista volt, nem nagyon volt hova menekülni. És még internet sem volt, amin keresztül legalább nyithat az ember a világ felé.

Maga a környezetünk totál falusias volt. Ali volt a környékünkön ház, földút volt, autó naponta 2 ment el, az is ismerős volt. Egész nap kint ültünk, bicikliztünk, az erdőkben játszottunk meg egy homokbányában. Kisebbségek nem voltak felénk, de voltak olyan részek ahol meg erős szegregáció volt.

Ez a kapcsolattartás dinamikája dolog érdekes, mert tény, hogy természetes dolog volt várni a másikra, a köztes időt hasznosabban ütöttük el.

Eleve az volt, hogy ül a család a TV mellett és bár mindenki olvasgat, vagy elvan mással közben, de azért figyeltük a látottakat, néztük a filmeket, sorozatokat, kibeszéltünk mindent.

Mára a hely teljesen megváltozott, tipikus kertváros lett a városból kiköltözőknek. Azt sem tudod ki a szomszédod, aszfaltos úton 70-80-al megy mindenki mikor 30-as korlát van, mindenki elvan a maga kis területén.

Nekem kicsit hiányzik az a fajta lassabb élet.

Komfortnelkuli szobakonyhaban laktunk, kozos WC a folyoso vegen, legtobbszor osszeszarva. Volt, hogy az alkesz cigany a WC-n aludt el, magarazarta az ajtot, aztan nem lehetett budira menni. Kosz, mocsok mindenhol, hugytocsa a lepcsoforduloban, ordibalas, keseles. Volt, hogy a kutyat kellett rauszitani a cigokra, hogy kussoljanak. Vezetekes telefon sem volt, nemhogy mobil. A csovesek felnyomtak a sufnikat a pinceben, hogy bekoltozzenek. Emiatt a patkanyok is jottek, aztan a Kojal kitakaritotta oket, mert maguk ala szartak-hugyoztak.

40F incel