Laktál már olyan lakótelepen, ahol voltak érdekes szituációk?

Ez dél-pest, illetve délkelet-pest lakótelepein belül már megszokott sajnos, az lenne fura, ha az általad említett dolgok nem lennének jelen.

Talán csak a Gloriett lakótelep nem ilyen, a többi mind felejtős.

Mi nem, de szegény anyai mamám igen. A falszomszédjai elmeháborodottak voltak, és ezt most túlzás nélkül írtam. Kipécéztek pár lakót, köztük mamámat is, akiknek állandóan és szándékosan megkeserítették az életét. Például olajat öntöttek a lábtörlőjük alá, mindenféle koszos és ürülékes cuccokat dobáltak a postaládába, és ez csak pár volt a sok közül.

Szegény mama azóta elment, azzal a szerencsétlen párral pedig 2-3 alkalommal találkoztunk össze az utcán, de nagyon ramaty állapotban voltak.

Illetve volt pár próbélmásabb kisebbségi is, akik lopni próbáltak, meg pinceajtókat rongáltak.

2, ezt megerősítem, nálunk (Bp., Havanna lakótelep) gyerekkoromban a legszürreálisabb dolgok repültek ki az utcára. Egyszer előttem landolt ez a kisgyerekeknek gyártott nyuszimotor például. Egyik barátnőm albérletben élt ott már felnőttként, neki az a kedvenc ilyen sztorija, hogy látott valakit egy tányér pörköltet kihajítani olyan módon, ahogy a frizbit szokták, és utánadobta az üveg uborkát is. Ez a barátnőm egyébként Havanna-pillanatok néven jegyezte a szerinte vicces, vagy szürreális eseteket, 500 valahány jelenetet írt le a két év alatt, amíg ott lakott, szóval mondhatjuk, hogy minden másnap látott valami izgit. Biztatjuk, hogy adja ki, mert szórakoztató olvasni.

Egyébként kisebb csetepaték mindig voltak, csapat gyerek egymásnak ment, valakinek a kocsiját kiszúrták, közelmúltból annyit tudok, másoktól, hogy egy embert leszúrtak, mert nem adott cigit, meg pár éve talán egy anyuka megfojtotta a kisbabáját.

Gyűjtögető szomszéd nekünk is jutott, évekig zaklatta a lakóközösség a mindenféle hatóságokat, hogy történjen valami, mert már napközben is a csótány futkos mindenhol, hiába irtják, és végül elrendeltek egy kényszerfertőtlenítést a néninél. Volt, aki odament kukucskálni, mikor betörtek, azt mondta, hogy minden plafonig fel volt halmozva, és ösvényeken keresztül lehetett közlekedni a lakásban. Nekem eszem ágában nem volt odamenni leskelődni, de nyár volt, tárva-nyitva az ablak meg az erkélyajtó, az ablakon, erkélyen keresztül dobálták konténerbe a sok szir-szart, és szívszorító volt hallgatni, hogy a néni a göngyöleg üres palack, meg a sok kartonpapír, szatyorban lévő még több szatyor, stb.-ért őrjöngve zokog, hogy neki az még kell, ne vegyenek el tőle mindent. De rendes segítséget a fejben lévő problémára nem kapott, szóval hiába lett kipucolva a lakás, kezdte újra.

Volt egy nő (valamelyik lakó gyereke, akit teherbe vertek és haza költözött anycihoz), aki mindig macskázni akart jönni hozzám a gyerekével.

Alapból utálok idegeneket beengedni, meg ki tudja milyen retkes kézzel akarják fogdosni a macskámat. Nem értettek a szép szóból. Olyan rámenősek voltak, egyszer-kétszer az ajtónál megmutattam nekik a macskámat, de nem engedtem be őket.

Mindig random időpontokban jöttek volna, és nem takarodtak el ha nem nyitottam ajtót. "Tudom hogy itthooonnn vaaagy".

Mint kiderült, a hátam mögött meg aláírást gyűjtött volna a többi lakótól hogy megtiltsák hogy macskám legyen. :)

Mert a macskaszőr zavarja....talán ha nem zaklatott volna a hülyegyerekével, hogy macskázni akarnak, akkor nem érintkeztek volna macskaszőrrel.

Azt is gazudta, hogy kiengedem, és teleszarja a játszóteret. Csak bent tartottam, fajtatiszta macsja volt, el is lopták volna ha kiengedem. Szinte mindenkit ellenünk fordított.

Végül eladtam a lakást cigányoknak. Csak azért is... Legyen meg a bosszú. Azóta egyik lakó sem köszön.

Panelba? Minden nap! 😂 De én szerettem, sok barátom volt ott anno.

A szomszéd néni unokájának pl vm ideggyengesége volt, mert volt, hogy ököllel ütötte a falat és üvöltött. Nyugtatókat szedett szegény gyerek. A szülei rendszeresen a mamára sózták rá, mert nem tudtak vele zöld ágra vergődni.

Beázások havonta, stb.

Mai fejjel már nem tudnám tolerálni, de ez a 90es években volt.