Akik vidékről, faluról akár nagyobb városból költöztetek fel Budapestre, megbántátok?

Kihagytam: nekem a reggeli közlekedés bosszantó lett és már egyre kevesebb dolog köt ide. Pedig elvileg jó helyen lakok, de folyamatosan elsiklik az egész a menetrendtől és akkor borul minden.

Egy Baja környéki kisfaluból költöztem Bp-re 20 évvel ezelőtt. Amikor ide költöztem, fiatalként imádtam a fővárost, a pörgést, a nyüzsgést, a nagyvárosi életet, a lehetőségeket (szórakozás, sport, kultúra, munka, stb.). Most már 40+-osként úgy vagyok vele, hogy mindkét településtípusnak látom az előnyeit és a hátrányait is. Nem tudok dönteni vagy választani, hogy melyiket szeretem jobban. Mi számít életminőségnek? - a kérdésedre reagálva. Budapesten jobbak a munkalehetőségek, sokkal hamarabb jutok egészségügyi ellátáshoz (a faluban vagy volt orvos vagy nem), jobb az oktatás, magasabb az életszínvonalam. Falun viszont kipihentebb, stresszmentesebb, sokkal természetközelibb, emberközelibb, szociálisabb életet éltem, a magunk által megtermelt élelmiszerek, zöldségek-gyümölcsök, valamint a vágóállatok pl. csirke, sertéshús, marhahús, füstölt termékek, kolbászok, sonkák stb., napérlelte zöldségek sokkal jobb minőségéről nem is beszélve. A levegő minősége is ténylegesen sokkal jobb volt falun, mint Bp-en, a természet is sokkal színesebb. Viszont imádom Budapest építészetét, történelmét, szórakozási lehetőségeit, éttermeit, kávézóit, múzeumait, kulturális sokszínűségét, az emberek sokszínűségét stb. Szóval mindkettőben van mit nagyon szeretni. Az életminőség sokrétű dolog, sok mindenből áll össze. Van ami ITTHON jobb (Budapesten) és van ami OTTHON (vidéken). De egyáltalán nem bántam meg, hogy felköltöztem. Viszont néha visszavágyom a szabadságba, a tájba, a természetbe, a kedves falusi emberek közé, ahol mindenkinek van egy-két kedves szava a másikhoz és mindenki ismer mindenkit, és mindenki megáll mindenkivel beszélgetni, ha többre nem is, de 5-10 percre biztosan, hogy őszinte érdeklődéssel megkérdezze a másiktól: hogy vagy, hogy érzed magad? Nekem mindenféle szempontból, így életminőség szempontjából is 50-50%, döntetlen a mérleg állása. Mindkettőt nagyon szeretem.