Hogy lehet valaki annyira retardált huszonévesen, hogy lámpafénynél alszik egy koliszobában, miközben kettő szobatársa van?

- megbeszélitek a problémát, pl. beszerez egy időkapcsolós asztali lámpát - remélem van ilyen, ami mondjuk 30 perc után automatikusan kikapcsol

- Ragasztóval rögzíted a szemtakarót, hogy ne essen le, bár gondolom nem olyan kényelmes, elképzelhető hogy megszokható

Ismertem olyat, aki nem volt hajlandó konfliktust vállalni - bár ott az volt a baj, hogy a szobatársa hajnali ngyig játékot játszott, csapkodta a billentyűzetet, beszélgetett hangosan stb

Szerintem az a megoldás, hogy egyszer azt mondod: "gyertek, valamit szeretnék megbeszélni veletek" - és előállsz ezzel a problémával. Elhiszem hogy nagyon kellemetlen lenne ha a másik illető nem áll melléd.

Meg kell nézni a koli szabályzatát, lehet, hogy benne van, hogy éjszaka nem éghet a lámpa.

HA nem , megkérdezném az egyik kollégiumi tanárt, hogy mit javasol. A kolinak sem jó, ha nagyon magas az áramfogyasztás.

Nézd, 3-an vagytok , tartsatok egy megbeszélést, 2-en jelezzétek, hogy ezt így nem folytathatja. Kapcsoljátok le a lámpát, amikor elalszik. Vagy/ és jelezzétek ezt egy vezetőnek/tanárnak/akárkinek, aki illetékes, hogy kéritek, hogy helyezzék őt át más szobába, esetleg fizettessék is ki vele az extrém magas áramfogyasztást.

Az egy dolog, hogy ő nem akarja észrevenni, hogy titeket zavar a helyzet, neki ez így kényelmes, mellesleg bunkó, érzéketlen, egoista, csak magával törődik. Álljatok ki magatokért, ne engedjétek , hogy ez így menjen tovább! Sok sikert!

A másikat szidod, hogy ostoba, de benned sincs annyi 25 évesen, hogy "Muci, nem lehetne, hogy az égősort kapcsolod be éjszakára? Nem tudok fényben aludni."

Nem habzó szájjal hisztikézni kell, normálisan szólni.

#16 Honnan veszed, hogy a kérdező is 25? Lehet fiatalabb, alsóbb éves. Vannak olyan felsőbbévesek egyetemen is, akik azért érzik magukat többnek, mert az anyjuk hamarabb világra szrta őket, és ezért már előjogokat vizionálnak. Na meg vannak azok, akik csak simán különbnek érzik magukat, mert az anyja kinyalta anno a pcsáját. Mind a két típussal találkoztam már. Egyikkel se tudsz érdemben mit kezdeni.

Másrészt meg vannak azok az emberek, akiknek defektes a családja, nem tanultak meg konfliktust rendezni, de ezt be tudják látni. (A kérdező is ilyennek tűnik, nem sértés, én is ilyen vagyok.) Én is tovább tűrök mindent, mint kéne, ami nekem nyilván rossz. Mire odajutok, hogy szólok a másiknak, már zavar annyira, hogy passzív-agresszív hatást keltsek akaratlanul is, ami sértődést okoz. Szóval várok, hogy lehiggadjak, de ha lehiggadok, akkor már nem érzem problémának.

Bizonyára a kérdés időpontjából kiindulva a kérdezővel ma is megtörtént az, ami a baja, ezért ilyen indulatos a kérdésben.

Én megértem. Alapból az a baj, hogy erről egyáltalán szólni kell. Alap nem a legvilágosabb lámpát égetni a semmihez, amikor ketten aludnának melletted. 25 évesen ideje ezt felismerni, meg kinőni az ovis kori faxságodat, pelust se hordasz már ennyi idősen, mondván, hogy egy évesen még magad alá kuláztál. Esetleg ha nem megy, akkor megkérdezed a többieket, hogy baj-e, ha.... és megbeszélitek. (Nem tudom, hogy történt-e, gondolom igen, ha annyi világítós kütyü bent van) Ezt elég egyszer megvitatni, onnantól pedig tartani ahhoz magát mindenkinek, ne kelljen már X havonta elmondani, hogy bmeg, még mindig zavar ha egész éjjel az íróasztal lámpája világít.

Én a kollégium helyében azt csinálnám, hogy első héten mindenkitől elvenném a mobilját.

Akkor "jobb" híján muszáj lenne beszélgetni egymással, figyelni a másikra, megbeszélni dolgokat ...

Nem vagyok már fiatal, én el sem tudtam így nagy hirtelen képzelni hogyan alakulhat ki egy olyan helyzet, ahol három ember együtt él és alapvető dolgokat nem beszélnek meg. Aztán felderengett a "látkép", hárman ülnek egymás mellett és nyomkodják a mobilt, azt se tudják hol vannak és hogy ki ül mellettük. Fura ez a mai világ nekem.

#18 Nagyon életszerű lenne egy egyetemi kollégiumban elvenni a telefonokat első héten. Ja nem.

Nem is tudom, hogy bizonyos kor felett miért élnek abban a tévképzetben az emberek, hogy a telefon/internet tehet mindenről. Régen is voltak olyan emberek, akik nem tudták érvényesíteni az érdekeiket valami miatt. Elnyomták otthon, nem akarja megbántani a másikat, ennél csak rosszabb szobatársa volt eddig, stb.

Miért kell mindent ostobán a telefonra fogni? Annyira nevetséges. Mint amikor az ötvenes apám azzal jön, hogy azért nem beszélek vele túl sokat, mert a zinternet átmosta az agyam, és véletlenül sem azért mert évekig alkesz volt és az ezzel járók, ő meg amúgy tojik rám.

17, Teljesen mindegy, hány éves, egyetemista, felnőtt nő.

Nyilván a szobatárs idióta, hogy magától nincs tekintettel másra, de ugyebár néma gyereknek...

A kérdező leírásából "valaki szemmaszkban alszik a második héttől" soha nem jutottak el odáig, hogy kapcsold már le a lámpát. Ez nem konfliktus, nem kell agresszívnak lenni, nem kell némán nyelni, ez egy teljesen természetes mindennapi dolog olyankor, ha kis helyen élnek együtt többen. Feleslegesen van belőle probléma generálva.