Zavaró egy olyan szobatárs, aki kb soha nem megy haza a koliból?

Igen, zavaro. Aki azt mondja, szokja meg, az nem tudja milyen a toleranciakuszob. En 9 eve vagyok mar kolis, nekem alacsonyabb. Es elegem van magabol a kolibol is.

Nekem is ilyen volt a legutobbi szobatarsam, mindketten (en es egy nagyon jo baratnom) elkoltoztunk tole. Az hagyjan hogy allandoan itt volt, 364 napban de keresre arra se volt kepes hogy szoljon legalabb ha par orat nem lesz itt. Baromi idegesito mert nincs maganszferad. Ezek mellett meg kotekedos is volt, kozel 30 evesen benn lakott meg koliban.. Nekem szr volt otthon nagyon, de inkabb hazamentem es bezarkoztam mithogy a csajjal legyek.

Azt nem mondhatod sajnos, hogy menjen el, ugyanannyi joga van mint neked. Valts szobatarsat mert a maganszferad nulla lesz

Kerdezo, te legalabb eszreveszed magad. Le lehet pontozni de igenis baromi idegesito ha mindig ott van valaki. Miert nincs igenyed arra hogy hazamenj? Mert oke, egyutteles ide vagy oda, de a folyamatos jelenleteddel zavarod oket, mert allandoan ott vagy, kisajatitod a helyet. Nem hiaba kerdezgetnek…

Bocsi, ez nem sikerult asszertivra

Talalj elfoglaltsagot, mert nem fognak veled lakni sokan hosszutavon

Es igen, mindenki fizet a szobaert, de megneznelek benneteket is, ha a szobatarsad 0-24ben a szobaba lenne. En egy kiadosat se tudtam sirni, mert a szobatarsam meg tanulni se volt hajlando lemenni, persze en ne oltsam fel a villanyt, de o megteheti. En azt gondolom igazuk van a szobatarsaidnak, mert en is tolerans voltam de borzasztoan zavart hogy a csaj allandoan benn volt, nem volt sose programja, allandoan kikellett a cuccainkar pakolni, nem tudtam felhivni felevente 1x a barataimat a koliba mert o meg akkor is ott volt

Vedd eszre magad

Nem leszek álszent, de igen, zavaró, de én -a 13-tól 15-iggel ellentétben - nem puffogok rajta. Én is elég sokat vagyok bent, bár nem kb mindig.

Laktam már együtt introvertált emberekkel, akiknek kb nem volt semmi programja azon kívül, hogy órák, vizsgák, bolt és nem mentek nagyon haza. Egyik határontúli, másiknak xarok a családi körülményei, meg rövid ideig volt egy koreai csaj is. Mind a három a barátom volt. És úgy is zavaró a kb folyamatos jelenlét egy bizonyos szinten. Viszont két eset van, vagy tudod, hogy miért nem megy haza és tetszik-nem tetszik elfogadod, pl külföldi, határontúli, tudod, hogy rossz családja van. Vagy nem tudod, hogy miért nem megy haza, annyira nem lakik messze, a magánéletét nem ismered.

Ha a szobatársad nem a barátod, akkor sose tudhatod, hogy miért van bent a koliban. Lehet alkoholisták a szülei, lehet otthon nem olyanok a körülmények, hogy tudjon tanulni, bármi. Aki nem a barátnőm, attól is várom el, hogy beavasson a magánéletébe. Nem rám tartozik. Ha együtt élünk, nem sok vizet zavar, együtt tudunk működni, akkor végülis lazán tolerálható.

#14 Az mióta a hely kisajátítása, ha ott van? A hely kisajátítása az, amikor szó nélkül nyúlkálsz a másik cuccaihoz, mindennek úgy kell lennie, ahogy te akarod, meg amikor kizárod szó nélkül a másikat a szobából órákra és a zárba hagyod a kulcsot órákra. Az önmagában, hogy ott van, az nem kisajátítás. Csak ott van. Pont. Nincs mindenkinek aktív szociális élete, barátai, családja, ahová mehet. Hová menjen ilyenkor? Pár órára persze, megkérheted, ha normális é megoldható abban az időpontban, akkor bele is megy, de egy ottalváskor mi legyen? Aludjon az utcán a szobatársad? Vagy mi a faxt képzelsz?

9 évet laktál koliban, de nulla toleranciaszinted kb 0 lehet .

Bocsi, felreertetek. Utolag visszaolvasta elegge negativ volt amit irtam:D toleraszintem magas volt, nem vagyok rossz arc, mindaddig amig a fenn emlitett emberrel nem laktam egyutt (azon kivul hogy o allandoan benn volt, folyamat csesztetett is minket, es nem hiaba koltoztunk el tole) a lenyeg a lenyegben, hogy nem varhato el valoban az embertol az, hogy elmenjen, amit irtam is fentebb, de az igen, hogy pl. Ha erzekeled hogy felhozna a baratjat, akkor abban engedsz legalabb parszor. Nalunk masokkal eleg jol mukodott, nem volt parade belole. Minden kommunikacio kerdese-mondjak, mig meg nem tapasztaltam hogy az en szobatarsam meg jofejsegbol sem kepes szolni hogy merre jar:D

Szerintem hosszutavon mindentol fuggetlenul tenyleg zavaro, hogy nem tudsz egy percet meglenni a szobaban mert a masik otthon van allandoan. Ense puffogtam, maximum magamban, hiszen neki nem mondhattam. Ugyanannyi joga van mint nekem. Zavart engem is, eljottem es megoldottam. Majd a tobbieket is zavarja, es ok is eljonnek.

A tobbiek akikkel laktam, a barataimmal mukodott a kommunikacio, problemas akkor, ha a masik fel nem nyitott ra.

#18 Ja, hát egy cseszegetős 0-24-es ember más kategória, mint egy emberi szobanövény típusú. Értem az indulatokat, neked szerintem a legrosszabb szobatársad jutott eszedbe, szerintem az az oka az indulatoknak, csak durván hangzott úgy, hogy nem mentél bele nagyon, hogy miért zavaró, hanem a jelenlétére fókuszáltál, mint probléma.

Nekem volt olyan szobatársam, aki mindig bent volt, de nem voltunk barátok. Ő nem volt kötözködős, csak bent volt. Felcsapta a kis fülhallgatóját minden nap, amikor visszajött, onnantól kezdve olvasott, beadandót írt, tanult filmet/videót nézett, meg kiment enni/főzni, meg zuhanyzott, használta a mosdót. Nem igazán beszélt magától, ha bevontuk beszélgetésbe, akkor jól eldumálgattunk, ha valaki említette neki, hogy másnap vizsgázik, akkor mindig megkérdezte, hogy hogy ment, aztán vagy örült az illetővel, vagy együtt érzett és így ennyi. Még azt se tette szóvá, ha részegen éjszaka közepén valaki felcsukta a villanyt, akkor se szólt, soha semmire nem mondta, hogy őt amúgy zavarja, pedig először volt olyan szobatársunk, aki csak felkapcsolt asztali lámpánál aludt, és sose volt sötét. Nem sokat tudok a magán dolgairól, hogy miért nem járt haza, de annyira nem zavart. Olyan volt, mint valami szobanövény. :D

Ellenben volt olyan szobatársam, aki hazajárt, de sokkkkkkal zavaróbb volt. :D

Én a távolság és a diákmunkám miatt nem jártam haza, és tudtam, hogy zavaró lehetek a szobatársaim számára, illetve egyszer volt olyan szobatársam, aki szintén nem járt haza soha, agyfaszt kaptam attól, hogy sosem vagyok egyedül, de magát az embert meg kedveltem, és megértettem, miért nem akar hazamenni a bántalmazó apjához, szóval nem elég, hogy együtt töltöttünk minden estét a félévben, még a karácsonyt is együtt töltöttük a szüleimnél, mert nem akartam, hogy három napig folyamatosan emlékeztesse az üres szoba meg a kihalt kolesz arra, hogy most mindenki a családjával van, csak neki nem jutott jó.

Légyottokat meg lehet oldani máshol. Haver albijában, "búvóhelyen", a Hárs-hegyi kilátóban éjfélkor, konkrétan bárhol, aki dugni akar, az megtalálja a módját. Ez alapján szerintem őszintén arra gondolt a szobatársad, hogy mivel ő hoz fel egy számodra idegent a kvázi közös otthonotokba, tényleg szeretné úgy és olyankor csinálni, mikor nem zavar.

Ilyeneket egyébként tőlem is kérdeztek a volt szobatársaim, úgy, hogy én amúgy napi 12-16 órákat nem voltam otthon, volt, hogy csak aludni mentem haza, péntek éjjel szinte fixen nem voltam otthon, és gyakran aludtam ott barátoknál, és erről mindig szóltam is nekik (többek közt azért, hogy tudják, hogy most mehet a szexi tájm, tuti nem jövök haza másnap reggelig), de akkor is mindig megkérdezték, zavarna-e, ha átjönne a barátjuk hétvégére... Szerintem tényleg csak nem akartak zavarni.