Panelban hangos gyerekes családdal mit lehet kezdeni?

Nem is biztos, hogy csak ők zajonganak. Én is laktam panelban. Egyszer felmentem a felső szomszédhoz, hogy hagyják már abba. Egy kicsit elbeszélgettünk és megfigyeltem, hogy ugyan olyan zajok vannak ott is, mint nálam.

A panel egyik hibája, hogy viszi a hangot. Szóval, nem olyan egyszerű az egész.

Amúgy ennek is megvannak a maga szintjei. Első körben a családdal beszélj, mivel az megvolt, akkor (ha albérlet, akkor a tulaj) jöhet a közös képviselő, ha ő sem tud mit kezdeni a problémával, akkor mehetsz a jegyzőhöz. De szerintem túl nagy csodát ettől ne várj. Inkább rosszabb lesz, ha tényleg ők csinálják. Bosszúból még lehet, hogy mindenki holland papucsot fog kapni a lakásban...

Autista gyerek alatt laktam. Ott annyivel rosszabb volt a helyzet, hogy egyrészt a gyermeknek nem csak a düvörgését hallgattam (jó alvó vagyok, és itthon többnyire vezeték nélküli fülessel zenét, vagy podcastet hallgatok, azt leszartam volna), hanem a kisfiú meltdownjait, ami reggel öttől este 8-ig előfordult óránként legalább egyszer. Egyetemre jártam, és mellette éjszaka dolgoztam, szóval a földi poklot éltem meg. Sejtettem, hogy ez nem normális, így eleve úgy mentem át szólni, hogy vittem magammal ajándékot (süteményt), és próbáltam asszertív lenni. Olyan szempontból működött, hogy anyuka nagyon együttműködőnek mutatkozott, be is invitált a lakásba, mondta, hogy nem tud ezzel mit kezdeni, ő sem így tervezte az életét, hogy az Újhegyi lakótelepen fogja garzonban nevelni egyedül a sérült gyerekét. Ott láttam, hogy ezzel nincs mit tenni, szerencsére én albérletben laktam, szóval az egy éves szerződés lejártakor egyszerűen nem újítottam, hanem költöztem egy másikba.

Ott kifogtam egy olyan családot szomszédnak, ahol egyetlen kisbaba volt, mikor beköltöztem, és mikor három év múlva, a szerződést idő előtt felmondva (határozott egy évben állapodtunk meg mindig a tulajjal) inkább buktam a fele kauciót, csak menjek már onnan, mert addigra már három gyerek volt, a két idősebb állandóan visongott, hisztizett, és ez még annál is rosszabb volt, mint mikor az akkor kisbaba életkorából adódóan random időpontokban üvöltve sírt, de a legszarabb a két idegbeteg felnőtt volt, az anyuka egyszer átjött üvölteni, hogy a futár, aki hozzám jött, tévedésből hozzájuk csengetett be, és erre felébredt a gyerek, akit másfél órájába tellt elaltatni, ne rendeljek házhoz cuccot, vegyem meg a boltban, mint egy normális ember. Akkor már kivoltam annyira, hogy én is üvöltöttem vele, hogy szerinte nekem milyen érzés, hogy a kölykei hisztikéjét kell hallgatnom állandóan? Fater meg napi 14 órában távol volt, de ha véletlenül mégis otthon találtam, akkor vagy ivott, vagy füvezett a gangon. Vele lehetett normálisan beszélni, de két éven át hallgattam, hogy jó ötletnek tűnt a CSOK, de nem az, és ha tehetné, visszacsinálná, meg nagyon sokszor megkért, hogy igyak vele egy sört, vagy, ha inni nem akarok, akkor csak üljek vele kinn még fél órát, hogy legyen indoka nem hazamenni még, mert nem akar, csak akkor, mikor már fekszik le aludni. 2020 márciusában, mikor már egyértelmű volt számomra, hogy engem itt haza fognak parancsolni, felmondtam az albérletem a határozott idejű szerződés lejárta előtt, és kerestem másikat, a keresés közben az volt mindenhol az első dolgom, hogy miután megmutatták a lakást, visszamentem valahogy a lépcsőházba, becsöngettem a közvetlen szomszédokhoz, és megkérdeztem, hogy gyerek van-e, és ha igen, mennyi idős. Így sikerült találni egyet, ahol gyerek nem volt ugyan, és kellemes csend volt, de cserébe volt gyűjtögető szomszéd, akiktől másztak át a csótányok. Jegyzőtől kellett a lépcsőházban gyűjtött aláírásokkal birtokvédelmi eljárást kezdeni (nem én intéztem, én csak aláírtam), hogy rendeljenek el kényszertakarítást a néninél, és kötelezzék arra, hogy engedje be ő is a rovarirtókat. Pont otthon voltam, mikor a takarítás történt, számtalan üveget, palackot, kartont és romlott ételt csak dobáltak le az ablakokon, meg az erkélyen keresztül a ház előtti konténerbe, közben szegény asszony zokogott, hogy ezek az ő dolgai, mi lesz, ha kitör a világháború, neki még szüksége lehet a romlott húsra, hogy merik elvenni a dolgait. Rosszabb élmény volt, mint mikor arra értem haza hajnalban, hogy felkattintottam a villanyt, és egy csótány mászott a fogkefémen a fürdőben (aznap nem mostam fogat). Az a baj, hogy szerintem a néni azóta se kapott rendes segítséget, csak kipucolták a lakását, de nem foglalkoztak azzal, hogy miért is érezte szükségesnek, hogy szemetet halmozzon fel otthon.

A mostani lakásomba félve költöztem be. A lakótársam mutatta meg, és mondta, hogy a szomszéd egy egyedülálló nő, a 17 éves, meg 3 éves lányával, és minden kérdés nélkül hozzátette, hogy de ő itt él már egy hónapja, és nem nagyon hallatszik át tőlük semmi. Kivettem a szobát, határozatlan időre, emiatt módosítani kellett a szerződést, mert mondom, ha gázosak, akkor én lépek le, akármekkora teher is újra költözni. Két éve lakom itt, a nagylány elköltözött, a kicsi már öt éves, soha egy pisszenés nem jött át tőlük. Lehet, jó a kislány természete, vagy jól neveli az anyja, nem tudom.

Mi aláírást gyűjtöttünk ellenük, mert nonszensz, hogy még este 11-kor is az üvöltést meg dübögés megy.

Még itt laknak, viszont kijött hozzájuk a helyi családvédelmi szolgálat, egyszer a rendőrség (azt pont én hívtam ki, mert azt hittem már, öli a gyerekét, úgy visított), és a Verwaltung is küldött felszólító levelet, még egy panasz és szerződést bontanak velük (ezt szerintem három emeleten mindenki megtudta :D)

Azóta úgy 90%-kal csendesebbek :D

14-es vagyok: először szóltunk nekik... Kétszer-háromszor, vagy 9-10 lakásnyi ember. Akik alattuk laktak, mellettük és felettük.

Nem volt semmi változás, azután léptünk komolyabban.

Van a mellettünk lévőknek is három! gyereke, ott jó, ha havi egyszer hallom, hogy sír a legkisebb, de nem reggeltől estig.

Nem kell sarkítani. Normálisan le lett írva, hogy mikor van probléma.

És ha pl egy gyerek rendszeresen ordít az éjszaka közepén, amire dühös szülői hangok felelnek, az már gyámhivatali eset. És mint a jelző rendszer részei, kötelességünk jelenteni a dolgot.

"már gyámhivatali eset. "

Kacarászó gyerekre ráhívni a gyámhivatalt, atyaég. Egyébként a gyámhivatalnak nincs kapacitása erre, arra sincs mikor gyerekek éhenhalnak borsodban mert az alkoholista drogos szüleik már nem tudnak/nem akarnak nekik enni venni.