Mennyire tud teljes életet élni valaki, ha nem beszéli a nyelvet, ahol lakik?

Azért gondolkodom ezen, mert ez az expat típusú életvitel egyre népszerűbb a világban, főleg amióta a távmunka annyira elterjedt, gyakorlatilag sokan onnan dolgoznak, ahonnan akarnak és váltogatják a lakhelyüket, ha akarják. Budapesten is rengeteg külföldi él, de aránylag keveset ismerek közülük, akik megtanultak magyarul, a legtöbben csak egy-két szót tudnak, de nem is céljuk, mert azt mondják az angol elég nekik. Ugyanúgy sok magyar van, aki kimegy mondjuk Hollandiába, skandináv országokba dolgozni és csak angolul beszél, ha egyáltalán az megy neki, de fiataloknál az már azért alapnak számít. Mondjuk német nyelvterületen azért a többség szerintem csak tud németül, mert azt a nyelvet tanítják nálunk iskolákban is.

Amúgy ilyen nagyvárosban, multinacionális cégeknél tulajdonképpen tényleg csak angol kell a munkavégzéshez és valószínűleg a külföldiek közt lehet is barátkozni, de a helyiekkel szemben azért mindig marad egyfajta távolság. Azért az is fura lenne, hogy mondjuk egy tízfős társaságban, ahol mindenki svéd beszéljenek csak azért angolul, mert ott van egy magyar is. Egyszer-kétszer elmegy, de állandóan nem biztos örülnének neki. Ha meg kimegy az ember a nagyvárosból és az autentikusabb kultúrával találkozik, ott már sokkal inkább idegennek érzi magát, ha nem tud kapcsolódni a helyiekhez. Én nem hiszem tudnék így élni hosszútávon.