Titeket zavarna, ha a szomszédaitok megbeszélés nélkül 2-3 naponta, hétvégén viszont redszeresen átmennének hozzátok, és erőltetik, hogy ti is menjetek át hozzájuk cseverészni?

A férjeddel kéne ezt megbeszélned, mert őneki szemmel láthatóan semmi problémája nincs ezzel.

Megoldás lehet, hogy csak ő megy át mindig, te csak időnként csatlakozol hozzá, ill. ha nálatok vannak, te beköszönsz hozzájuk, esetleg leülsz egy negyedórára, aztán mész a dolgodat csinálni, esetleg másik szobában leülsz pihenni, olvasni.

Mondjuk 2-3 naponta több órán át beszélgetni a szomszédokkal nem is tudom, miről lehet. A saját szüleimmel vagy testvéremmel se akarnék ennyit beszélgetni.

Lehet az is, hogy a szomszéd feleségének ugyanígy sok ez a találkozás. Ez esetben beszélgessen egymással a két férfi (még mindig jobb, ha egymásnál vannak, mintha kocsmába járnának együtt), titeket meg hagyjanak békén.

Meg lehet ezeket beszélni, de először, mondom, a férjeddel kéne beszélgetni.

Gondolom gyerek egyik családban sincs, azért érnek rá ennyire. :-)))

Igen, engem zavarna, és amennyire ismerem magamat, előbb-utóbb betelne a pohár és kiosztanám őket a picsába (vagy a páromat). Na jó, ennyire nem vagyok kemény, de látványosan kerülném a társaságukat :D

Nehéz úgy, ha egyikőtök viszont jóba van velük. Próbáld megbeszélni a férjeddel, ha ő többet találkozik velük, hogy állítsa le őket valahogy. Könnyebb neki, férfi-férfival megbeszélni.

Vannak ilyen irritáló, indokolatlanul társaságmániás emberek, engem a hideg lel tőlük, mert mindenkinek megvan a maga élete, amibe nekem pl. nem tartozik bele senki más magamon és a családomon kívül. Szomszédaim azért vannak, mert ott is kell laknia valakinek, és nem tudok a Holdra költözni, de ez nem jelenti azt, hogy akarva akaratlanul jópofiznom kell velük. A kollégákkal és a kötelező csapatépítő rendezvényekkel ugyanígy vagyok: nem utáljuk egymást, de nem vágyom a társaságukra munkaidő után, mert van saját életem, saját hobbim, saját elfoglaltságom, akkor is, ha nekik nincs.

Engem nem zavarna, ha itt ácsorogna a bejárati ajtóm előtt! A legrosszabb esetben megkérném, hogy tegye szabaddá az áthaladásomat, mert indulok valahová elintézni a dolgomat. Aztán ácsoroghatna tőlem tovább az ajtó előtt, - legalább átmelegszik a talpa alatt a bejáratnál a beton. Ha elfárad, akkor meg nem kell sokat mennie, - hiszen ott lakik a szomszédban. Hazamegy, pihen egyet, aztán tőlem ácsoroghat tovább a bejárati ajtómnál, - mert én nem vagyok berendezkedve vendégek fogadására és nem fogja senki beosztani a szabadidőmet, nem fog senki befolyásolni a szabadidőm felhasználásának módjában, idejében.

Így járt mindenki!

Az ilyen nagy összejárásoknak általában csúnya vége szokott lenni.

Régen kertes házban laktam és két szomszédom csinálta ezt.

A két család gyerekei együtt játszottak, a szülők meg napi szinten kint ültek napernyő alatt a kertben (amíg jó idő volt). Így szépen lassan mindent megtudtak egymásról a legapróbb részletekig.

Mi már csak arra lettünk egyszer figyelmesek, hogy a kerti műanyag székekkel estek egymásnak, mert kiderült hogy az egyik család ilyen olyan önkormányzati támogatásokat megkapott, míg a másiknak nem ítélték meg (3-3 gyerek volt mindkét családnál). Ráadásul az egyik családfő munkanélküli volt papíron (felvette a segélyt) de egyébként meg szobafestő és egy csomót maszekolt. Ez kb 20 éves történet, de lehet okulni belőle.

Annyira kiteregették egymás előtt az anyagi dolgaikat is hogy kitört a "háború" a irigység miatt. A nagy összejárogatás alatt előbb vagy utóbb kiteregetik egymás előtt az életük legapróbb részleteit, aminek sokszor az a vége amit fentebb is írtam. Ráadásul ezek a volt szomszédaim normális dolgos emberek, rendezett családi házas környezetben. Mégis egymásnak estek, majdnem ki kellett hívni a rendőröket.

Fontos a jószomszédi viszony, de közben nem árt megtartani az udvarias 3 lépés távolságot, és nem "rámászni" a másik nyakára.