Budapestiek, kerültetek már olyan helyzetbe a fővárosban, amikor kifejezetten megijedtetek, vagy veszélyben éreztétek magatokat?

Nekem a legijesztőbb élményem az volt, amikor egy beherbálozott pasi mellém ült a buszon, és olyan szinten nem volt magánál, hogy dőlt rám, meg forgatta a nyelvét és a szemeit. De akkor is volt egy pasi, aki mondta hogy megvéd, ha bántana. Egyébként semmi rossz nem történt. Ja meg a fenekem fogták meg egyszer....

Én a 99-es busszal is jártam sokat este 10 óra környékén is, és soha semmi veszélyes szituációt nem láttam, pedig állítólag késeltek is meg rajta embereket. Szóval nem annyira vészes ott az élet, persze azért vannak helyek, amiket nem árt kerülni. (Jelenleg miskolci vagyok, és itt se történt még semmi extra velem)

Egyetem miatt költöztem Pestre 1.5 éve, konkrétan 2. napom volt Pesten, mikor reggel a villamoson egy csöves olyanokat kezdett el ordibálni, hogy "Feldarabollak te krva!" egy kislánynak és szó szerint maga alá hugyozott a székre.

Másik sztori 4es-6-oson játszódott, elszakadtam a társaságtól, akikkel mentem bulizni és egyedül próbáltam hazamenni hajnalban elég kihívó szettben. Alig voltak a villamoson és 3 csávó kiszemelt magának. Messzebb álltak tőlem, biztos azt hitték nem hallom őket, mert fülhallgató volt a fülemben, de mindent tisztán hallottam. Eleinte csak a szokásokat mondták, de hamar komolyra vált a történet, mert olyanokat kezdtek el mondani, hogy mennyire megerőszakolnának és azt kezdték el tárgyalni, hogy melyikőjük fog elkapni engem. Legutolsó pillanatban nyomtam meg a gombot és léptem le a villamosról, hálát adok az Istennek, hogy mellettem volt és szerencsére nem történt semmi.

Sajnos nagyon sok szörnyű dolog van, de nyilván nem csak Pesten történnek ilyenek és egyébként meg sok kedves emberrel is találkoztam már, pl. egyszer buszmegállóban mikor sírva reszkettem, egy pár odaadta nekem a sáljukat, villamoson meg egy lány megkérdezte, hogy miért sírok és adott zsepit.

Több esetben is körülvett egy-egy bűnbanda pl.

De valahogy sikerült lerázni őket ügyesen. Még anyukám tanított életében bizonyos technikákat, mit csináljak.

Sajnos már nem taníthat tovább, mert egy jó ideje már nem él... :(

Olyan testtartást vettem fel, ami megzavarta őket a tájékozódásban. (Sajnos nem tudom egészen pontosan részletezni.)

Az ellenfél testtartásától is függ, hogy az ember melyik irányba, hogyan fordul.

7-es válaszoló voltam.

Ja, azt elfelejtettem írni, hogy az arckifejezés is számít. Az is egy tájékozódási pont.

Nagyjából a semleges arckifejezés a nyerő, amely nem árul el semmiféle félelmet. (Nem szabad kimutatni, még ha ezt érzi is az ember!)