Pestre költözve érdemes beszerezni egy gáz sprayt?

Azért a "szinte folyton" egy erős túlzás. 15 év alatt engem különösebb atrocitás nem ért Budapesten, ami meg ért, az ugyanúgy ért az ország bármely pontján is.

Nyilván statisztikai alapon bármikor bárkivel történhet bármi.

A Deák meg Keleti pont azok ahol naponta két megyeszékhelynyi utasforgalom van.

Itt Budapesten éltek szüleim, anyai nagyszülőim, itt nőttem fel, ahogy nejem családja is, itt élnek gyermekeim is. Apukám vidékről költözött fel fiatalon, majd nyugdíjasként anyukámmal leköltöztek a fővárostól 140 kilométerre. Első házasságom válással végződött, utána 4 évig szüleimnél laktam, hogy ne legyek egyedül, ill. kiadtam a lakásomat, hogy anyagilag könnyebben talpra álljak. Jól éreztem magam a szüleim lakókörnyezetében, de számomra maga volt az unalom a kisvárosi élet. Viszont, Budapestiként állandó atrocitások értek munkahelyeken. Hol kiközösítettek, hol szívattak, csupán azért, mert a fővárosból érkeztem. (nem részletezném)

Az ismerkedés sem ment arrafelé. Érdekes módon, valahogy a nők sem fogadtak el, a miérteket nem tudom, nem értettem. Telt, erős alkatú vagyok, ám mozgékony, sportos. Budapesten soha nem okozott problémát számomra az ismerkedés. (még külföldi barátnői is voltak, de magyar, vidéken élő nő egy sem) Mai napig nem tudom megfejteni, mi okozta mindezt.

Visszatérve a kérdésre. Sem engem, sem rokonomat nem érte soha semmilyen érdemleges agresszió, incidens a fővárosban.

Két fiatal felnőtt és két kamasz csemetém van. De a tizenévesek is bátran, problémamentesen közlekednek a városban. Mi Zuglóban lakunk zöldövezetben, nem messze Zugló vasútállomástól a 7-es busz vonalán. 14 éves lányunk a Lövölde térre jár minden nap, 16 éves fiunk pedig egészen Hűvösvölgyig utazik át a városon.

Zuglóban születtem, nem messze a jelenlegi lakhelyünktől, de laktam már több helyen a városban, hol belterületen, hol külső lakóövezetben. (Rákoskeresztúr központjában, Újbudán a Feneketlen tónál, a Városligeti fasoron (ezért jár lányunk még mindig oda iskolába), rövid ideig még a hírhedtt Havanna lakótelepen is) Dolgozni és a mindennapokban pedig szerteszét a városban és vonzáskörzetében megfordultam.

Vidéki lakóidőm alatt megtapasztaltam, menyi butasággal hülyítik egymást az ottélők, főként, akik nem is jártak még a fővárosban, vagy legfeljebb pár óra erejéig. Valamiféle Istentől elrugaszkodott világnak festik le Budapestet, ahol mindenkit szőrnyű terror és konfrontációk érnek nap, mint nap. Talán ez abból is ered, hogy többek között e-kép próbálják a szülők, barátok, munkáltatók ott tartani a fiatalokat vidéken.

Van vidéki ismerősünk, aki Vecsésnél közelebb nem hajlandó autóval beljebb jönni, hiszen az már maga a forgalmi fertő és iszonyat. A probléma, hogy a tömegközlekedéstől is tart. Főként a metrótól, hiszem, ami a föld alatt van az már "az ördög területe". Persze, nem így fogalmaz, ám nem hajlandó metróval, földalattival közlekedni. Megértők vagyunk, de azért tagadhatatlan, számunkra ez azért vicces.

Hozzá kell tenni, az élet bárhol hozhat kellemetlen helyzeteket. Ismeretlen helyeken pedig az ember hajlamos diszkomfortosan érezni magát a legkisebb negatív behatástól is. A bűnözők, a kötekedők pedig kiválóan ráéreznek, ki az, aki nem odavalósi, akit könnyebb megvezetni, akibe egyszerűbb belekötni. Helyi lakosok mindig sokkal bátrabban, határozottabban képesek fellépni.

Gázspré vagy egyéb aktív önvédelmi eszköznél mindig szem előtt kell tartani, ezeket a tulajdonos elleni is fordíthatják. Átlagembernek inkább ajánlanám a passzív eszközöket, mint pl. egy személyi riasztót. Az önvédelmi harcművészet is jó dolog, de soha nem szabad feledni, mindig van nagyobb hal, ill. túlerővel szemben nem lehet alkalmazni. Az ellenfél rossz felmérése, lebecsülése is sokaknál okoz komoly problémát. Ránézésre nehéz megmondani, kiben, mi rejlik. Lehet a másik fél agresszívabb, agilisabb, durvább, kitartóbb, vagy olyan akinek nagy fájdalomtűrő képessége van (aki jobban bírja a verést), netalán szélsőségesen szociopata, pszichopata.