Az Alföldön élők hogyan szokták meg azt, hogy nincsenek hegyek?

Úgy szoktam meg, hogy Szegeden születtem és azóta is itt élek.

Ha ide születsz, nem olyan furcsa, mintha hegyes vidékről jössz le ide.

Aki ide születik, annak nem hiányoznak a hegyek, mert ebben nő fel, ez a természetes neki. Ez kb. olyan, mintha az olaszok vagy a spanyolok azt kérdeznék tőlünk, magyaroktól, hogy "hogyan szoktátok meg, hogy nincsenek tengereitek, nincs tengerpartotok? Olyan unalmas lehet egy ország tengerpart nélkül." Nekik az a természetes, nekünk meg ez. Így van ez a hegyekkel is.

Egyébként Petőfi írta le a legszebben, hogy bár csodálja a Kárpátok hegyeit, de nem szereti őket, nem képzeleg, nem ábrándozik róluk, az ő lelke a végtelen síkságon, pusztaságon száll szabadon, mint a sas.

"Mit nekem te zordon Kárpátoknak

Fenyvesekkel vadregényes tája!

Tán csodállak, ámde nem szeretlek,

S képzetem hegyvölgyedet nem járja.

Lenn az alföld tengersík vidékin

Ott vagyok honn, ott az én világom

Börtönéből szabadúlt sas lelkem,

Ha a rónák végtelenjét látom."

(Petőfi S. - Az Alföld /részlet/)

Pesti vagyok. Síelek, snowboarsozok, hegyetmászok, kirándulok stb. Szóval szeretem a hegyeket.

Szegedre mentem egyetemre és nagyon szeretem. Itt olyan jó biciklizni. Nem hiányoznak a hegyek. Síelni amúgyis külföldre járok, de a sziklamászás is ünnepnapokon fordult csak elő korábban is.

Nem bántam meg a döntést, mikor Szegedet írtam Budapest elé.