Introvertáltként mennyire jó ötlet másokkal albérletbe költözni?

Jövőre külföldre fogok költözni, ott akarom majd folytatni az egyetemet. Szerencsés vagyok olyan szempontból, hogy a szüleim tudnak támogatni és nem azt mondják, hogy 18 éves korom után egy fillért sem kapok, húzzak dolgozni, tudják, hogy tanulok és ismernek, tudják, hogy nem szórom a pénzt, nem követelőzöm stb., de amíg kint vagyok és még nem iratkozom be az egyetemre, hivatalosan kollégiumba nem mehetek (van egyéni kolesz, olyat néztem), mert oda ugye kell az, hogy az embernek legyen papírja az egyetemtől. Bár kint a kollégiumok sem annyiba kerülnek, mint itthon. Tehát ezért a kolit nehéz lenne megoldani, szinte lehetetlen. Az, hogy saját magam menjek egyedül egy albérletbe, elég drága, 600 euró alatt szinte semmi nincs, de inkább 700-800 körül vannak és ez még csak maga a bérleti díj és a közös költség, ehhez ugye még hozzájön a többi kiadás. Elvileg megengedhetnénk, de kicsit rosszul érezném magam emiatt, hogy a szüleim ennyit költenek rám.

A lakótársakkal való lakásban az a probléma, hogy egy introvertált személyiség vagyok, nekem kell az egyedüllét, a nyugalom, illetve nem vagyok egy bulizós fajta és huszonévesekkel laknék együtt, akik általában szoktak bulizni. Az nem ártana, hogy nem lennék egyedül, lenne társaságom, kicsit pezsgőbb szociális életet élnék, és úgysem lennék állandóan otthon, de nekem elég más az életvitelem, mint a legtöbb fiatalnak. Viszonylag korán fekszem (10-11 között), nem bulizom, illetve mint mondtam, kell nekem az egyedül töltött idő, a magánszféra, saját tér. Tartok attól, hogy egy albérletben hiába lenne saját szobám, ez problémás lenne. Egy ilyen albérlet, ahol rajtam kívül 2 ember lenne, 500 euró körül van, ebben benne van egy teljesen, szépen berendezett és bebútorozott szoba, a rezsi és az internet is. Tulajdonképpen ezen kívül csak kajára kéne költenem, meg kozmetikumokra, telefonszámlára, bérletre. Havi 1000 euróból kijönnék.

19L