Partiumba, vagy Erdélybe költöző anyaországiakat ismertek? Ha igen, leírnátok néhány mondatban, h. miért választottak egy idegen (állam) nyelvű országot mégis? Vannak ilyenek, akik Sopron, Győr, Budapest, Eger, Debrecen helyett Romániát választották?

Én több erdélyi csoport tagja voltam mielőtt kiköltöztem.

előtte minden évben itt kirándultam, különböző részeken, nagyon megtetszett.

Olyan mint egy kisebb Magyarország, de mégis távol az anyaországtól.

Itt nagyon lehet érezni a magyarság össze tartozását.Kb olyan mint 15-20 évvel ezelőtt Magyarországon.Egyik város melletti faluban vettem egy szép kertes házat, hatalmas telekkel.nagyon kedves emberek, szép környék friss levegő, és szinte szín magyar lakóközösség.

Egy korábbi szomszédom egy erdélyi, magyar többségű városba költözött.

Elsősorban a tisztább levegő és az alacsonyabb árak miatt döntött így, jól érzi magát.

Én szeretnék egy házat venni, még ha nem is állandóra. A táj szép, ha magyarok, akkor király.

Plusz segítek a visszamagyarosításban. 😂

Ismerek jópár ilyen embert, de ők mind munka miatt költöztek Erdélybe (nem is magyar többségű városokba), volt magyarországról családostól áttelepült egyetemi tanárom is, egyszerűen itt kapott egyetemi tanári állást, passzolt a kutatásával is.

Jellemzően azért inkább oktatási és kulturális területen dolgoznak (sőt, igazából mindenik, amelyiket én ismerem). Egy magyar egyetemen, iskolában, egy magyar kulturális intézetben, színházban, operában, magyar nyelvű kulturális folyóiratok szerkesztőségében nem kell tudnod románul egyáltalán, hogy elhelyezkedhess.

Vannak még persze a MOL vagy az OTP által áttelepültek is, de ezek inkább visszatelepülők, mert az üzleti életben, pénzügyi szektorban kell azért tudni románul.

De ha olyan területen helyezkedsz el, amin nem szükséges a román nyelvtudás, akkor annyit azért kínaiul is meg tudsz tanulni, hogy egy taxisnak megmondd, hova vigyen, vagy alapélelmiszerek neveit, hogy rámutass a boltban.

Ismerek olyat is, aki tíz év alatt sem tanult meg alapszinten sem románul, meg olyat is, aki vegyes házasságot kötött és megtanult (vicces, de sokkal nyitottabbak a románokkal szemben mint mi magunk, akik az asszimilációs nyomás miatt inkább nem keveredünk, ha nem muszáj).

Úgy értettem, hogy akiket én ismerek, azok picit úgy fogják fel, mintha "külföldön" letelepültek volna (azt is tették végülis), és nyitottan fordulnak a többségi kultúra felé is, érdeklődően, kíváncsian beszélgetnek románokkal, mintha mondjuk Németországba települtek volna ki vagy Londonba, Párizsba, egyfajta egzotikusság nekik az itteni társadalom sokszínűsége.

Mi egyfajta ki nem mondott gyanakvással közelítünk sokszor a többségi román társadalom felé, gyerekkorban belénknevelték (abszolút küzdök ellene, de rajtakapom magam én is), bennünk van egy olyan reflex, hogy ha most ezt a románt túl közel engedem magamhoz, akkor rámugrik és 5 perc alatt asszimilál, elrománosít :-)))))))

Ezek nem jó vagy rossz dolgok, csak így vannak.

És persze az is igaz, hogy a románok velük teljesen máshogy viselkednek, folynak el a kedvességtől. Ha idetelepül egy magyarországi vagy németországi német, máshogy viselkednek vele mint egy romániai magyarral, svábbal vagy szásszal, mert valahogy olyanféle büszkeséget ébreszt bennük, hogy jaj de jó, akkor a mi országunk is ér valamit, ha "Nyugatról" is ideköltöznek emberek, nemcsak innen mennek oda...

Ugyanaz a pincér, akiről tudom, hogy tud magyarul, de szándékosan nem érti, ha magyarul szólok hozzá (hogy érzékeltesse, hogy övék a hivatalos nyelv, az állam nyelve), összekaparja az összes magyartudását és megpróbálja mosolyogva, kedvesen megérteni és kiszolgálni a magyarországról áttelepültet - ami érthető egyrészt, de bosszantó másrészt (mert nekem sokkal többet jelentene ha megtenné azt a kedves gesztust, hogy két szót szól hozzám az anyanyelvemen).

Történelmi okokból gyanakvóbb a viszony néha az itteni románok és itteni magyarok között, mint egy itteni román és egy áttelepült magyar között. De kölcsönös ez, a mi hibánk is (ha ugyan hiba, de lehet csak egy adottság). Szóval semmi rosszat nem akartam mondani vele.