Akik "Isten háta mögötti" (kis) faluban laktok a "világ végén", szerettek ott élni?

Annyit szeretek benne hogy szinte egyáltalán nincs itt cigány. Egy nőről tudok csak hogy az, de rajta se látszik.

Csend van, nyugalom. Többnyire idősek laknak itt, kevés a gyerekes család. Nem kell a sok hatökör kölyök ordítását, rosszalkodását (pl labdával kerítés/ház dobálása, becsöngetnek és elfutnak stb) elviselni.

Nem. Nincs autónk és a legközelebbi bolt 20 perc sétára van. Mehetnék mondjuk busszal, de nincs kedvem azért minimum 250 ft-ot fizetni, hogy elmenjek egy db élesztőért meg egy kis sonkáért :D De néha nagyon nincs kedvem elsétálni odáig, biciklim meg nincs..

Laknak rokonok a szomszéd településen, néha szoktunk menni hozzájuk látogatóba, busszal egy 5-6 perc, de hétvégén délután már olyan hülyén jár a busz is, hogy ha nem jövünk haza a 4 óra valahanyas busszal, legközelebb 8 után jön busz :D Szóval vagy hazajövünk viszonylag kora délután, vagy este, vagy sétálunk hazáig 3/4 órát.

Ha BÁRMIT is akarunk csinálni (ugyanis itt az egyetlen "szórakozási lehetőség" egy száz forintos bolt), fel kell utazgatni Pestre, ami azért nem olcsó kettőnknek meg még busszal is kb. 3/4 óra...

Digitális világban élünk,, mindent oda lehet vinni !

Igaz nincs plaza,, de nincs pénz sem !

Igaz az is hogy gépkocsi az nagyon szükséges, és akkor nincs távolság sem,, és a lakókocsi is elfér az udvaron,,,

APROPO !

falun net : -ahol nincs kiépitve,, van a MOBIL - NET !!!!

- korlátlan net, és egyébb szolgáltatások havi tiz ezer forint (yettel.)

Korlátlan netről annyit, hogy én 20-as vagyok, a mobilnetem ott szarik be, ahol átlépem a szülőfalum határát. Nem esek bele a 97%-os lefedettségbe.

Én már nem élek zsákfaluban, de ott nőttem fel, és minden percét gyűlöltem. Hat évesen fel kellett kelnem hajnal ötkor, hogy elérjem a 6.20-as buszt, mert a következő 10.30-kor indult, a tanítás meg nyolckor kezdődött... Ja, "tanítás", az egyik osztálytársam molesztált, a másik betörte az orrom, az iskola ajtaja be volt zárva, szünetben is csak tanári engedéllyel mehettünk mosdóba, vagy büfébe, de amilyen állapotok uralkodtak a mosdóban, inkább tartogattam hazáig. A vicc, hogy ebben az iskolában épült egy EU-konform játszótér 2005-ben, amit nem használhattunk, mert a tanárokat tették volna felelőssé azért, ha Rikárdócska megharapja a szünetben a mászóka tetején Eszmeraldát, és ezért is nem engedtek ki minket az osztályteremből, hogy ne legyen a folyosón balhé.

Sírva könyörögtem anyámnak 11 évesen, hogy vigyen ki ebből a fertőből, át is iratott egy közeli kisváros kisgimnáziumába, ahol kiégtek azon, hogy nem tudok pl. százalékot számolni, pedig kellene... Azon még jobban kiégtek, mikor elmondtam, hogy matektanárunk az utolsó két évben nem volt, de az órák is általában úgy néztek ki, hogy filmet néztünk, berakták a High School Musicalt, vagy a Pretty Woment, vagy valamit, amit ezek a majmok tátott szájjal bámultak, és addig is kussoltak legalább.

A közeli kisvárosból délután özkor indult az utolsó busz. 12 évesen kollégiumba kényszerültem, mert szerettem volna iskola után sportolni.

Az összes gyerekkori naplóm tele van bejegyzésekkel, amikben azt taglalom, hogy fogok lelépni innen a francba. Sikerült is, mai napig gyomorgötcsöm van, ha megyek látogatóba a szüleimhez, és lehajtunk az autópályáról. Kb 12 órát tudok náluk lenni, aztán már mennék haza... És erre az útra kb. évente kétszer tudom rávenni magam. Nem a szüleimmel van baj, a környezettel meg a PTSD-mel. Gyűlölök ott lenni, gyűlölöm, hogy éjszaka nincs se vonat, se busz, tehát akármi van, meg kell várnom a reggel gél hetet, nincs ott kurvára semmi. Északkelet-Magyarország egyébként.