Mennyire nehéz megszokni a vidéki létet a városi után?

30 evig laktam Budapesten, foutvonal menten, ott is szulettem. Azota videken elek, a szabadnapomon reggel fel 7-kor beroffentem a diesel kompresszort, es fenyezek. A kutyat nem zavarja, hogy van egy kis festekszag :)

Tyuk is van, kakas is. Inkabb a kakas, mint 3 percenkent a busz az ablak alatt.

37F incel

"van iskola, óvoda, posta, boltok (Tesco, Spar, Dm, Pepco, stb), pár étterem, lehet pizzát, menüt is rendelni, de kb ennyi"

Azért ez nem kevés. Én is városból faluba költöztem a ház árak miatt. Itt csak 2 kis coop van, 1 turi és kész.

Én mondjuk nem szeretek falun élni. Az emberek rohadt pletykásak. Szeretnek lesni. Ha kimegyek pl a kertbe, kijön csípőre tett kézzel a szomszéd és les mint a birka, hogy mit csinálok. Mintha az ő telkén lennék betolakodó. Ha megy valaki a ház előtt a járdán, az is les befele. Ha nyitva az ablak, meg is áll nézelődni. Pofátlanok. Lenézik a városiakat, újonnan betelepülőket. Nagyon sokat képzelnek magukról.

Sok a kóbor állat, de nem olyanok mint a városban, hanem mintha valami Resident Evil játékból léptek volna elő. Beteg, rühes korcsok.

Na de ez egy kis falu. Ahova te mennél ott vannak boltok, van élet. Gondolom az emberek se ilyen begyöpösödött tirpákok.

Nem is vagyok videki, csak az lettem :)

37F incel

Nekem rossz volt. Kihurcoltak szüleim falura, ahol azzal szembesültem, hogy semmi nincs elérhető távban. a barátaim se. Akkor még nem volt net, hogy csak rájuk írjak, levelezni meg drága lett volna 20 emberrel. Bulik onnantól szóba se jöhettek, mert busszal hogyan megyek haza, 10 után már nincs járat reggel 4ig...

Persze akkor diák voltam, te meg felnőtt vagy, egészen mások a lehetősegeid is. Lehet megszereted.

Nem igazán értem itt a pontozást, szvsz a kérdező nem arra kíváncsi, hogy valaki, aki odavan a disznóért meg a kecskéért, az hogy érzi magát vidéken, hanem arra, hogy városiként milyen volt kiköltözni.

Városiként valóban a fűtés az, amit a legnehezebb megszokni, én két éve jöttem ki, de még mindig felbosszantom magam azon, hogy télen az egész város büdös, és hogy már azért hálásnak kéne lennem, ha a szomszéd kéményből nem koromfekete füst jön. A teregetés, szellőztetés időzítése nem semmi feladat ősztől tavaszig. Szerencsére csak egy ilyen renitens szomszéd van. Régebben volt egy fazon az utcában, aki más zöldhulladékát is a telkére hordta és égette (gondolom pénzért), az egész völgy úszott a füstben, kint játszó gyerekekkel, száradó ruhával egyetemben. Szerencsére ráküldték a tűzoltókat párszor és abbamaradt.

Mi is fűtünk fával is, de veszünk normális tűzifát, más meg parkettát meg gumiabroncsot éget és fel van háborodva, ha szólsz.

Aztán ott van a kutyaugatás, ami egész más dimenzió: városban, ha egy társasházban éjjel nappal ugat egy kutya, akkor amiatt 20 szomszéd lép fel, itt max néhány --> és jóval több a kertbe kirakott, unatkozó eb, akiktől agybajt kaphatsz. Ugyanezt tudom elmondani egy-egy hülye emberről is, a kis közösség jóval nehezebben bánik el vele mint a nagyobb.

Na és ami általános: városban nem flexelnek a szomszédban minden hétvégén öten egyszerre, itt ez teljesen általánosnak mondható.

Természetesen rengeteg pozitívum van, és úgy egy év után már én is elkezdtem értékelni az ittlétet és a szép dolgokat, de szerencse is kell hozzá. Húgom egy agglomerációs település mondhatni elit részén vett házat, de mégis sikerült egy nem is túl messze lévő roma famíliát kapni szomszédnak, akik állandóan üvöltöztek meg motort bőgettek, odáig fajult a dolog, hogy kétméteres betonkerítést húztak arra frontra.

Nekem is ilyen hagymázas elképzeléseim voltak a békéről meg a nyugalomról, hát, megmondom őszintén nekem az az emeleti társasházi lakásomban több volt, mint itt, de nem baj, jó itt is.