Komolyan elgondolkodtam azon, hogy valószínűleg nincs teljes értékű jövőm itthon, Magyarországon. Mit gondoltok, vágjak bele az ismeretlenbe?

Sziasztok!

Baranya megyei lakos vagyok, sváb, és a tizenéves korom végét taposom. Jövőre végzek a középiskolában és nagyon sokat ábrándozok azon, hogy vajon külföldön mire vihetném. Apukám rokonai Németországban élnek, az unokatestvérei, nagynénijei, nagybácsijai..

Sose laktam Magyarországon kívül, ritkán utaztam külföldre, de mindig is nagy örömömet leltem akkor, amikor egy új országot ismerhettem meg, új és érdekes emberekkel, kultúrákkal, etnikai hovatartozással és nyelvhasználattal egyaránt.

Az elsődleges célpontjaim a költözést illetően, ami a fejemben megjelent, az Németország és Ausztria. Van középfokú nyelvvizsgám németből (tavaly tettem le), napi szinten használom és ugyebár a nyelv nem áll távol a családomtól se, mert az őseim katolikus németek voltak (anyai és apai ágról is).

A legjelentősebb oka (úgy, mint a hasonló korú fiatalok többségének) az, hogy nagyon nem tetszik, hogy újra a Fidesz került hatalomra. Arra számítottam, hogy most talán lesz változás pozitív értelemben. Kár volt hiú reményeket kelteni magamban. Amikor szembesültem ezzel a hírrel, eléggé elszomorodtam, máris az jutott eszembe, hogy már megint négy évet sz*phat a magyar nemzet az Orbán-féle rendszerrel.

Életem célja, hogy tanár legyek, de ha nem fog történni változás a pedagógusok fizetésénél egy évtizeden belül, akkor semmi értelme öt évet a kiszemelt szakomon végigmenni, hiszen munkába álláskor megkeresném azt a pénzt egy hónap alatt, amit egy szakmunkás eladó az Aldiban 2 hét alatt kap meg.

A boltokban is azt tapasztalom, hogy az árak egyre feljebb gyarapodnak, egy kosárnyi általános beszerzési cikkért (ami max. 2-3 napra elegendő) több, mint 5 ezer Ft-ot fizetek ki.

A különköltözés a szülőktől a továbbtanuláskor, na az lesz még egy érdekes menet! Hogyan? Miből? Olyan magasak az albérleti árak a városban, hogy már csak a kollégiumi ellátást tudom elképzelni, ami csak póttervként lapult az elképzeléseim között.

Talán az egyetlen "jó" ebben a szerencsétlen országban, hogy van a SZJA mentesség a fiataloknak, ami mind oké, de az se tart örökké! Élelmiszer és benzinár-stop... Vicc az egész, az üzletekben a fogyasztói árak önmagukról beszélnek.

Nehezen tudom elviselni ezt az elb@szott országot, most már értem, miért költöztek el a környezetemből a 2000 előtt született fiatalok túlnyomó része külföldre: a jobb élet reményében. Elmenekültek. És előfordulhat, hogy egyszer én is közéjük fogok tartozni. Jelenleg idáig vagyok: U, amint betelik teljesen nálam: O, elhagyom az országot.

Pár évvel ezelőtt ha megkérdeztek volna, hogy tervezek-e külföldön életet biztos, hogy nemet válaszoltam volna, mert a hazámban születtem, az országomban van a múltam, a jelenem és nagy eséllyel a jövőm. Mostanra már tudom, hogy a jövőm sokkal boldogabbá válna Magyarországon kívül, ahol felszabadult emberként érezhetem magam. Az új élet és a remény nagy inspirációt ad a tudatomnak. Fontolgatom a külföldi továbbtanulásomat is, osztálytársaim közül van 3 is, akik külföldön szeretnének dolgozni. Jövő tanévben kell leadnom a jelentkezésemet. Vajon helyesen cselekednék?

Egy átlagos falusi, közel 20 éves fiú.