Hogyan fogadjam el, hogy Kecskeméten kell élnem, ha korábban 5 évig Budapesten éltem, és utána is 2 évig ott dolgoztam?

Valóban, igazatok van. Az egyetemi időszak hiányát érzem inkább.

És ami még nehezebbé teszi az az, hogy még csak nem is buliztam egyáltalán, néha kocsmákba elmentem a többiekkel. Kevés havert szereztem egyetem alatt, és a gimis ismertségek pedig lassan elhaltak. Most pedig visszasírom azokat az időket, amikor még lett volna lehetőségem szocializálódni, de a szociális fóbiám miatt nem mertem közeledni vagy csak alig mertem közeledni az emberekhez. Legszívesebben visszatekerném az időt, de nem lehet.

Attól félek, hogy itt vidéken (igaz, nem egy falu, de azért mégse egy nagy hely) nem fogok tudni barátokat találni. 27 leszek hamarosan. Ha eddig nem ment, ezután se fog, pláne egy olyan városban, ahol még a körülmények sem adottak ahhoz, hogy az ember kimozduljon. Plusz ugye a gyerekkori haverok (néhány fő) is távol kerültek. Ezek a dolgok fájnak. Aztán meg Pesten legalább nem éreztem annyira magányosnak magam, mert beleolvadtam a környezetembe. Ott mindenki megy a dolgára az utcán.

Munka mellett nehéz ismerkedni is. Tinderen fél év alatt egy csaj sem húzott jobbra, így töröltem magam. Munkahelyen kockázatos ismerkedni, egyéb társaságokhoz pedig nem tartoztam, vagy kikerültem onnan (pl. hittanos közösség, zenekar). Barátaim tulajdonképpen nincsenek, szóval akár fel is köthetem magam. Pesten legalább el tudok menni egy túrázó csoportba, aztán van sok pszichoterápiás csoport, stb.

Albérletbe menni nem akarok. Kifizetni egy valag pénzt azért, hogy utána se legyen enyém a lakás, nem éri meg. Pláne nem úgy, hogy 150 ezer alatt nem lehet találni még kis garzont se. 210 ezer most a nettó fizetésem. Tegyük fel, hogy kifizetek 100-at a lakbérre (és akkor nagyon optimista voltam), marad 110 ezer. Kajára kell is kell költeni, ami havonta kb. 40 ezer Ft. marad 70 ezer. Hogy éljek is, ezért pl. edzés bérletre, vagy uszoda bérletre vagy valami plusz kiadásra is számolok mondjuk havi 20 ezret, hogy ne csak egy aludni hazajáró irodai robot legyek. Maradna 50 ezer. 10 ezer a BKV bérlet. Marad 40 ezer. Ha kéthetenet egyszer haza akarok menni a szüleimhez, az 2-szer oda-vissza útiköltség kb. 8 ezer Ft összesen. Marad 32 ezrem hó végére. Ennyit tudnék megtakarítani havonta, ha persze marad az ekkora fizetésem, és nem rúgnak ki. De ebből a pénzből sose tudnék összespórolni annyi pénzt, hogy összejöjjön egy pesti kislakás.

Mondhatjátok, hogy jöjjek össze valakivel, és akkor csak fele költség. Mert a párkeresés olyan könnyen megy mindenkinek... Ti nem tudjátok, milyen ronda és gátlásos vagyok... És ha össze is jönne egy kapcsolat, utána pénzügyileg legyek hozzákötve valakihez a lakbér miatt, ha kiderül közben az együtt lakás során, hogy nem is passzolunk? Meg különben is, egy nettó 210-es fizetéssel mennyire lehet csajozni??

Mondhatjátok, hogy béreljek ki csak egy szobát, lakjak idegenekkel. Akkor lehet hogy olcsó lenne, de vadidegenekkel összezártan lenni nem a legkomfortosabb. Pl. hallgatni, ahogy a szomszéd szobában kefélnek, eléggé idegesítene.