Vékony járdán akik ketten vagy hárman egymás mellett sétálnak miért nem képesek sokszor egymás mögé húzodni mikor jönnek szembe?

Azért, mert figyelmetlenek, igénytelenek, ostobák. Naponta botlok bele ilyenekbe Pesten. Egy ideje már én se húzódok le előlük, nem érdekel ha anyáznak vagy dünnyögnek utána. Olyat is szoktam csinálni, hogy ha látom, hogy esze ágában nincs lehúzódni, megállok vele szemben és nézek rá értetlen fejjel. Járok futni a Margitszigetre, ott a futópályán is rendszeresen találkozni egy-két félkegyelmű társasággal. Buda felőli oldalon például a pálya mellett ott a széles betonút, de a sok idióta nem azon vonul, hanem csakazértis a futópályán, és úgy érzik, ők tesznek szívességet azzal, ha elengedik a futókat. Egyre több az ilyen igénytelen, neveletlen tahó van a városban.

Az is érdekes, mikor a 2 ajtós bejáraton nem fér el valaki melletted és eléd áll hogy vigyázzál.

Én azt bírom, mikor a kerékpár úton van ugyanez, és ott is még nekik áll feljebb, mikor a biciklis teljesen jogosan beszól nekik.

Vagy mikor a buszra szállnál fel de persze a járókelőnek át kell menni előtted hiába van még 1 sor járda.

Hát ezt én is szeretném tudni, mert napi szinten találkozok ilyenekkel és rendkívül bosszant! Nem csak gyalogosként, hanem biciklisként is gyakran találkozok olyanokkal, akik úgy jönnek szembe, hogy egymás mellett bicikliznek egy olyan keskeny bicikliúton, ahol csak kettő bicikli fér el, és mindkét oldalon vagy házfal vagy bokor van, tehát le sem lehet térni az útról! Ilyenkor mindig átfut az agyamon, hogy mégis mit várnak el tőlem? Ugrassam át őket a biciklimmel? Tanuljak meg repülni? Váljak szellemmé, hogy át tudjanak rajtam menni vagy mi? :D És mindig ők néznek rám meglepetten, amiért nem tértem ki az útjukból, miközben olyan helyen vagyunk, ahol fizikailag lehetetlen kitérni bármilyen irányba!

Mer' az egész ország egy fordított állatkert?!

Mert bunkók. Ha szembe jönnek én megállok amikor odaérnek pislognak, na most mi van, aztán felfogják és félre állnak. Ha előttem így mennek, megközelítem amennyire lehet ha marad a sorfal, tiszta hangerővel jó hangosan az egyik fülébe ordítom, legyen szíves! Sokszor megijednek, de az a lényeg, de nem szólhatnak, hisz kedvesen kértem, legyen szíves :)

mert a másik megteszi, ha te nem.

Én nem mindig megyek arrébb, akkor 99% ban adnak helyet, legtöbb csapattal ugyan úgy működik, csak 1-1 embernél nem tűnik úgy.