Szomszédban lakó középkorú férfi állandóan a házrésze előtt ül, s amikor jövök-megyek az udvaron bámulja a mellemet, a fenekemet. Hogy mondjam meg neki, hogy elég a bámulásból?

Házrészben lakom, ez azt jelenti, hogy egy nagy, hosszú ház fel van osztva négy kis házrészre, és közös udvarunk van. A szomszédban lakó (állítólag rokkantnyugdíjas) fickó folyton kint ül, farag, barkácsol az udvaron a saját házrésze előtt. Ha megjelenek, a szeme a pólóm közepén van, majd kiesik. Ha elmegyek előtte és visszafordulok, látom, hogy a fenekemet stíröli és a múltkor még a szája szélét is megnyalta az undorító figura. A bácsi a lukacsos atlétájában, a szakadt, 80-as évekbeli sortjában, fürdetlenül, izzadtan, a négy-öt fogával nagyon "vonzó" jelenség.