Közös udvaron hisztiző gyerekekre és az anyjukra mikor szólnátok rá? 2 perc hiszti volt, anya próbált rendet teremteni, de kapott a fejére az egyik szomszédtól, hogy legyenek csendben, mert nem tud dolgozni.

#9

Félreértesz!

A gyerektől várom el, hogy normális hangnemben adja elő a gondját!

Az enyémek is voltak 3 évesek, de csak 1x hisztiztek,...először és utoljára.

Az egyik a boltbán látta egy másik gyerektől és ő is elkezdte, még a földre is lefeküdt visítani. 1x elmondtam neki a litániámat, de nem használt. Erre otthagytam. Letettem a kosaram a pénztár előtt és kimentem. Persze, hogy rögtön felpattant és rohant utánam, a hisztit elfelejtve.

A másik szintén így vezetett elő valamit, neki meg meg lett mondva, hogyha nem hisztizett volna, akkor TALÁN megkapta volna, de így semmiképp, mert a hisztiért ez a büntetés.

De mondjuk mi következetes emberek vagyunk és értelmes gyerekeink vannak.

"Az udvaron van szabályos játszótér."

Akkor nincs miről beszélni.

A gyerek a helyén volt: a játszótéren. És igen, a kisgyerekek szoktak hisztizni. Ki többet, ki kevesebbet. Ki hamarabb abbahagyja, más meg kitartóbb. És ez nemcsak a neveléstől meg az értelmétől függ. A gyereknek van egy alaptermészete, amit formálni lehet és kell is, de gyökeresen mást nem tudsz belőle csinálni (és ne is akard, mert tönkre teszed).

Ha a szomszédnak nem tetszik, költözzön családi házba (de ott is lesz zaj, csak másféle).

2 hónapja lakik a szomszédunkban egy kisbabás pár. Papír falak vannak. Előtte csendes bérlők voltak, tőlük is hallottunk egy-egy hangos szót, de az nem zavart. Szerencsére olyan béna az elrendezésünk, hogy a mi hálószobánk az ő nappalijuk falával szomszédos. Na most egy babával az a baj, hogy sír. És hangosan és sokat. Jellemzően pedig ha a baba kel, akkor szerintem éjjel kihozzák a szobából és leülnek vele a kanapéra, ami ugye a mi hálónk falán van.

Az első hetek eszméletlenül zavartak, alig aludtam, ha a baba kelt, akkor énis. Azért nem szóltam, mert tudom, hogy ez nem hiszti, ezzel nem tudnak mit csinálni. Baba, sír, ez van. Mostmár kevésbé zavar, de még mindig gondolkozom, hogy megkérem őket, hogy éjszaka ne üljenek le a kanapéra az üvöltő gyerekkel, mert olyan, mintha az enyém ordítana a fülembe. Szerintem ők bele sem gondolnak, hogy hozzánk ez ennyire áthallatszik.

Én azt gondolom, hogy a társasházi életnek megvannak az írott és az íratlan szabályai. Benne van, hogy holnap egy háromgyerekes család költözik a házba, ahol biza néha van hangos szó, vagy sírás. Ennek bele kell férnie akkor is, ha előtte 10 évig csak csendes öregek éltek ott. Ugyanakkor annak is bele kell férnie, hogy normálisan kommunikálni tudjuk a problémáinkat és esetleg kompromisszum készen megoldást is találjunk.

Pl. ne az erkélyről ordítson nekem le valaki, hogy ne hisztizzen már a gyerek, amikor amúgy is látja, hogy próbálom kezelni a helyzetet. Jöjjön le, mondja el, hogy ne haragudjak, semmi baja velem, de csendhez szokott és sajnos nem tudja elvégezni a munkáját úgy, hogy a gyerekek rendszeresen zajongnak itt kint. Én leszek annyira tisztességes, hogy visszakérdezek mikor nem zavarná, ha itt játszanának és mi ehhez alkalmazkodnánk. Persze minden szomszédhoz nem lehet, de azért szerencsére általában egy-két kotnyelesnél nincs több egy házban.

A szomszédunkkal is szeretnék olyan tisztességes lenni, hogy bár tudom, hogy nem tud mit csinálni egy síró babával, ha elszakad a cérna, akkor megkérem, hogy próbáljunk megoldást találni a problémára, ami nem az, hogy utáljuk egymást, hanem az, hogy mondjuk nem erre a falra ül le éjfél és reggel 7 között, ha felsír a baba. Persze neki is értelmesnek kell lennie, hogy ezt normálisan kezelje.

Ha max 10 percig tart akkor letudnám egy darab xanaxxal..ha mindennap vonyítana akkor beszólnék anyukának, hogy húzzon a g3cibe.

Nincs idegesítőbb dolog a gyerek visításnál.