Közös udvaron hisztiző gyerekekre és az anyjukra mikor szólnátok rá? 2 perc hiszti volt, anya próbált rendet teremteni, de kapott a fejére az egyik szomszédtól, hogy legyenek csendben, mert nem tud dolgozni.

Nem hiszem hogy valóban 2 perc volt, vagy ha igen, nem az első eset. :)

De egyébként nyilván nem 2 perc után szólnék rájuk.

Soha.

Először is, ez olyan zaj, mint a kutyaugatás. Nem tudod kikapcsolni.

A fejedben viszont ki tudod és ki is kell. Akkor zavar, ha ezen túráztatod az agyadat.

A szomszéd kapja be. Aztán, ha sír tovább a gyerek, mit csinál? Lejön megpofozni? Kihívja a rendőrséget (jót röhögnek rajta)?

Ha esetleg különleges hisztileállító képesség birtokában van, akkor meg annál jobb, ha mihamarabb kijön és leállítja a hisztit. Biztos, hogy az anyuka is csak örülne neki.

2, szar hasonlat, a kutyaugatást sem kell eltűrni, ha olyan helyen élsz. Társasház udvarán például pont nem, vigye sétálni, vigye parkba, költözzön kertes házba, ott lehet.

Egyébként egyetértek az elsővel, egyszeri két percen nyilván nem borul ki az ember, de ha mindennapos, akkor már inkább.

Szerintem sem 2 perc volt.

Egyébként ha meg rendszeresen hisztiznek, akkor ne a közös udvarra vigye őket, hanem mondjuk a játszótérre. Ott nem egy egész háztömböt fog zavarni valószínűleg vagy legalábbis egy játszótéren ez a viselkedés jobban belefér.

Ahol lakom, az 10 lakásos társasház, parkosított, kertész által karbantartott udvarral,illetve kerttel.

Mielőtt beköltöztem - 2 gyerekkel és 1 kutyával - tájékoztattak és bemutatták a határozatot, hogy a ház lakói által megszavazott szabály, hogy az udvar nem játszótér és kutya nem sétáltatható ott.

Tudomásul vettük és betartottuk.

Azóta a gyerekeim már 16 és 18 évesek és hálás vagyok a mások által kiharcolt csendért.

Én biztos, hogy nem szólnék senki gyerekére, de ha nagyon zavaró lenne az örökös gyerekvisítás, a következő közgyűlésen javasolnám a nálunk alkalmazott szabályok bevezetését, mert ez nyilván nem csak engem zavar. Így nagy valószínűséggel nem lennék egyedül és ennek elfogadtatásához nem kell 100% beleegyezés, elég az 51% is.

Pont, hogy a kutyát sem kell elviselni és nem is kell senkinek tűrnie, hogy az örökös kutyaugatás ellehetetlenítse az életét.

Amúgy teljesen egyetértek a többiekkel, akik szerint itt nem két percről van szó, sokkal inkább arról, hogy ez a "két perc" rendszeres, ami már joggal akasztja ki az embert, pláne ha a jelenlegi helyzetben home officeban dolgozna, de a visítozó kölköktől nem tud. Ha egyszer tudom hogy képtelen vagyok kordában tartani/nevelni a gyereket és rendszeresen zavarja a többi lakó nyugalmát, akkor nyugodtan el lehet vinni egy játszótérre, ahol ki tudja magát üvöltözni.

Nekem vannak gyerekeim és van két kutyám is.

Nem társasházban lakunk, hanem családiban, de még a saját gyerekeim hisztijét sem viselem el, nemhogy másét. Mindent lehet normális hangon elmondania a gyereknek is, nálunk nyávogásnak, hisztinek nincs helye.

A kutyaugatást meg végképp nem kell eltűrnie senkinek!

...és itt most nem arról beszélek, hogy a kutya jelez valamit, vagy örömében felcsahol, hanem ahol a kicsapott, vagy bezárt szerencsétlen 0-24-ben ezzel szórakoztatja magát.