Szomszédnak illene köszönni az udvaron?

Biztos nem köszönnék messziről. Közelről simán.

Erről az jut eszembe, hogy mikor valaki hangosan beszél, ugye azt szokták mondani, hogy "miért kiabálsz, félsz?", de mi mindig azt mondtuk, hogy "miért üvöltesz, vidéki vagy?". Ez az egymás lakóterébe való beordítás olyan tapló dolog.

Le lehet pontozni, ettől még a köszönés ingyen van.

Nyilván nem kell kilométerektől ordibálni, de ha látom, hogy oda néznek, szemkontaktusba kerülünk, akkor mibe tart oda inteni, vagy bólintani legalább egyet fejjel, vagy csak simán oda köszönni?

Se időbe, se pénzbe nem kerül, cserébe egy GESZTUS. Kedves gesztust teszünk valaki felé, és ez nem kerül nekünk semmibe, a másiknak meg jól esik. De rosszabb esetben is legfejlebb semleges marad, akkor sem dől össze a világ.

Mert a gesztus az egy előírt illik dolog, ami nem szívből jön. Én rendszeresen leállok beszélgetni a szomszédokkal, nem gesztusból. De ha nem néz, nem lát, nem fogom lesni, hogy merre fordítja a fejét, látja-e, ha intek.

Az meg rengeteget elmond erről a gesztusról, hogy azért teszed, mert ingyen van.