Miért lett divat albérletben lakni a fiatalok körében?

Kinek a részéről elvárás, hogy Pesten élj? Én biztos nem várom el. Ha neked jó otthon, hát élj otthon. Elmesélem a példámat.

Egy déli kis faluból származom. Két diplomás szülővel nőttem fel, akiket egyszerre bocsátottak el a munkahelyükről és egy olyan pici városba, ahova ingáztunk, nem találtak egyszerre állást. Apu Pestre ment dolgozni (hetente), anyu nevelt utána minket gyakorlatilag. Így volt kenyérre való, de a család érzelmileg belerokkant. Én már 15-6 évesen eldöntöttem, hogy nekem ilyen élet nem kell! Ha váltani akarok, akkor tudjak munkahelyet váltani ekkora áldozatok nélkül is.

Amikor elvégeztem az egyetemet, elkezdtem helyben állást keresni. Találtam egyet, amiért komoly 70 ezer forintot kaptam nettó. Mérnökként. Megalázva éreztem magam úgy is, hogy otthon laktam. Két műszaki diplomával a kezemben el kellett hogy tartsanak a szüleim! Aztán jött egy lehetőség Pest megyében nettó 150 ezerért. Nekivágtam. Nem azért, mert ebből akartam meggazdagodni, hanem mert tudtam, hogy vidéken a szüleim nyakán semmi egyéb lehetőségem nincs, Pest megyében pedig van. Találtam egy kétszobás albit 50+rezsiért, unokatesómmal laktunk ott ketten. Megismertem a páromat, szép lassan növekedett a fizetésem. 2 évvel később már volt egy önerőnyi megtakarításunk, így vettünk egy lakást a Budapest táblától 5 km-re. Újszerű, modern tégla építésű társasház a szánkban a lehetőség tárházával. 5 év alatt kifizetjük a hitelünket, közben gyűjtögetünk valami hasonló helyen családi házra. Ha az is meglesz, akkor éljük az életünket, esetleg veszünk még egy kis lakást befektetés céljából valahol Budapesten. Majd mindezek után ha nyugdíjba vonultunk, akkor a házunkat eladjuk és vidékre költözünk. Így lesz egy mini kacsalábon forgó palotánk a szomszédodban és jelenlegi áron nagyjából 40 milliónk + egy budapesti lakásunk a nyugdíjas éveinkre, ami némi bevételt termel. Ebből a pénzből meg ha már lerobbanunk, akkor igen. Benne van a pakliban, hogy idősek otthonába megyünk, de legalább nem a gyerekeink feje fáj azon, hogy miből fizessenek oda be minket. Szóval mi ezt az életutat látjuk nagyon régóta magunkénak a nyugdíjpénztáras bohóckodás helyett. Merthogy ugye ma már arra is gondoljanak a fiatalok, hogy egy fitying nyugdíjuk sem lesz. :)

Én megértem azt is, hogy valaki nem vágyik erre az életútra. De miért nem érted meg, ha pedig valaki szeret így élni? Az én legjobb barátnőm pl. szerelemese ezeknek a régi gangos házaknak. Én sosem fogom megérteni, mert herótom van tőlük, de ő sosem költözne másmilyenbe. Megjegyzem a lakásuk hatalmas és marha jól megvan csinálva.

Nyilván sokaknak nem élet az, ami pl Baranyában vagy Szabolcsban van.

Viszont a megyeszékhelyeken általában el lehet helyezkedni, de az nem olyan izgalmas meg trendi mint Pesten lakni.

Sokat számít hogy milyen a család, én például jól elvagyok itthon, ha az ember nem szórja a pénzt hamar össze lehet szedni. Elég egy hónapot spórolni egy olyan tengerparti útra amire albi mellett fél év se biztos hogy elég.

De nagyon változó hogy kinek milyenek a körülményei mik a preferenciái. Egyre nem szabad hallgatni: azoknak a véleményére akik nem a legközelebb állnak hozzánk. ;)

#9

Melyik szabolcsi zsákfaluban lakik anyós?

Tudomásom szerint 2017 óta nincsen már egyetlen zsákfalu sem a megyében.

"Inkább az én igényeim a nagyobbak."

Igen, azért dolgozol diplomával a gyártósoron, LOL.

9, igazad van, megnéztem térképen, a főút elkeskenyedve elágazva csak az egyik irányban ér véget a falun kívül, a másik irányban hasonlóan nagyméretű falvacskába torkollik. Akkor nem zsákfalu hivatalosan, hanem... mi is? Igazából az elnevezés lényegtelen, a lényeg, hogy messze esik főútvonalaktól, várostól, busz egy darab jön be a faluba és vissza is fordul, mert nincs merre tovább mennie. Élet és munka szempontjából sztem mellékes, hogy kivezet e a kis aszfaltos út a faluszélen vagy zsákutca.

A kommentem lényege nem ez volt, hanem az, hogy nálunk egyik szülő nyakán élés se opció. :)