Szociális fóbiás embernek mennyire való az albérlet? 3-4 idegen lakótárssal együtt élni?

Én is szociális fóbiás vagyok, valószínűleg mennék inkább az utcára, mint együtt lakjak 4 másik emberrel... még egy is sok néha, amikor arról van szó, hogy össze kell egyeztetni a napi rutint. Nem is csak a szocfóbságom miatt, hanem mert nem igazán bírom, amikor körülöttem nem úgy mennek a dolgok, ahogy én azt megszoktam vagy menniük kell (a saját édesanyámmal nem tudnék most már együtt lakni valószínűleg). Viszont mivel itt egyértelműen a tanulmányaidról van szó, nem opció, hogy elutasítsd vagy ezt, vagy a kollégiumot, ugye? Ha a kettő közül kellene választanom, én az albérlet felé hajlanék. Még mindig kicsit több szabadságot hagy szerintem, mind a szabadidő felhasználásában, mind abban, hogy külön szobában aludj, ne valaki mással (csak feltételezem, hogy kollégiumban 2-3 ember alszik egy szobában? sosem voltam kollégista, szóval ez csak tipp). Az sem mindegy, milyen lesz a környezeted. Sokat segíthet, ha jó a környék, ahol a lakás lenne, és jó a szobák elosztása. De mielőtt döntesz, esetleg ha van lehetőséged, nézd meg a kollégiumot is, meg a házat/lakást is, amire gondoltál, vagy ahol laknál szívesen, mert aztán lehet, a kollégium végül barátságosabbnak tűnne neked. :)

4-es: gratulálok! :) Jó, hogy van, akinek sikerül tenni ellene, és hogy most már sikeres vagy az életben! Nagy tehertől szabadultál meg, irigylem is :D De azt hozzá kell tegyem, hogy ugyanaz a recept nem jó ám mindenkinek, mivel minden ember más. Sokan más dolgokat is hordoznak magukban, nem csak ezt a fóbiát. Például ha van egy enyhe autizmusod (aminek nagyon széles a skálája, és sokkal több embert érint, mint gondolnád), és nem bírod elviselni a fizikai érintkezést, vagy azt, hogy ha valaki a privát szférádba kerül, vagy vannak egyéb nehezítettségeid, például mozgásszervi betegség, vagy más, ezek mellett, ha kényszeríted magad egy ilyen helyzetbe, még akár rosszul is elsülhet. Szóval nem nagyon lehet javasolni senkinek, aki szociális fóbiás, hogy "menj csak emberek közé, és majd jobb lesz idővel", mert nem tudhatod, hogy milyen egyéb dolgok befolyásolhatják a módszer sikerességét, plusz, a szociális fóbia maga egy rendkívül tág fogalom, és nem mindenkire hat egyformán.

(Ezzel nem azt mondom, hogy akkor semmit nem kell tenni a szociális fóbia ellen, hanem azt, hogy más módszert kell találni, amivel elnavigálhatsz az életben. Ehhez alaposan meg kell ismerned a saját mentális helyzetedet, és megtanulnod, hogyan és miért működsz úgy, ahogy. Ha saját magad nem vagy tisztában a mentális helyzeteddel, sosem fogsz megfelelő gógymódot találni, ugyanis csak te segíthetsz saját magadon, más nem. Ehhez pedig néha idő kell, és sok türelem magaddal szemben. Én is még keresem a válaszaimat, félig-meddig találtam meg őket, vannak dolgok, amiket még mindig nem tudok megcsinálni, vannak, amikben már fejlődtem, remélem, egyszer eljutok arra a szintre, hogy viszonylag akadálymentesen éljem a mindennapokat - ha nem is 100%-osan, de úgy, hogy kényelmes legyen.)

Szia, én is szociális fóbiás vagyok. 2éve kerültem albérletbe 4 3lakótárs, 1 szobatárs. Szoatársam próált közelkerülni hozzám de én nem engedtem, kis idő után megunta, néha fintorgott rám, néha kibeszéltek és ennyi. Rossz volt eéveszettnek érezteem magam, na megy ugy hogy tök egyedűl vagyok (amig ők ent társasotak vagy beszélgettek a szobában én tök egyedűl voltam. Néha áttjött egy lány megkérdezni nem mennék e át hozzájuk, volt hogy mentem de láttam hogy nem tetszik nekik.

Mivel enni sem merek mások előtt mert gáznak éreztem igy rohadt sokat költöttem, és nem normál kajára ugyhogy még meg is híztam.