Hazug politikusok, brutális háborúk, diktatúrák, környezetszennyezés, kezelhetetlen betegségek, szenvedés... Gondoltál már arra, hogy a lakóhelyed egyfajta pokol?

Nem.

Az én lakóhelyem csak akkor pokol, ha a feleségem veszekszik, vagy a gyerekek betegek.

A kint világot, pláne ami külföldön van, nem engedjük be magunkhoz.

Van mit ennem, van mit dolgoznom, van fedél a fejem felett, telik a pénzemből olyan luxuscikkekre, mint internet, kocsi, nyaralás, és ha beteg vagyok, akármikor elméletek orvoshoz.

Vannak emberek akiknek az élete pokol, de az nem én vagyok, és valszeg nem is te, kérdező, vagy bárki innen, gykról. Pokol az élete pl a 8 éves gyerekfeleségeknek, akik rendszeresen vannak erőszakolva, melyszegenysegben élnek, és amint készen áll a testük, gyerekeket kell szülniük egészen halalukig, ami a betegségek és melyszegenyseg miatt viszonylag hamar eljon.

A pokol nem az, hogy néha rossz híreket olvasol az okostelefonodon a világról.

"és ha beteg vagyok, akármikor elméletek orvoshoz."

Ebben az országban? Ebben az egészségügyben? Vagy nem Magyarországon laksz?

#5 Mivel a bolygó lakosságának jelentős része belehal egy sima hasmenéses vírusba, ezért nem értem a puffogást. Az egészségügyünk messze nem tökéletes, de távol vagyunk a középkori állapotoktól, amikor 35 év volt a várható átlag életkor.

A tény, hogy ezt nem érted, arra utal, hogy kiváltságos vagy.

Nem értem, hogy miért mindig azok hiszik, hogy a poklok poklát élik, akik igazából bőven emberhez méltó körülmények között élnek. Igaz, hogy minden lehetne sokkal, sokkal jobb, de azért ne játsszuk már el a hattyúk halálát...

Nem, pont nem érdekel az ilyesmi.

Teljesen jó kis lakásban élünk, van egy kicsi nyaralónk is, szeretem a munkámat, szeretem a családomat, és ma a fiam azt mondta, hogy ez élete legboldogabb napja, pedig nem csináltunk semmit különöset, csak együtt voltunk, sokat nevettünk, jól éreztük magunkat.

A világ kb. 80-85%-a rosszabbul él, mint én, és nagyon sokan összetennék a két kezüket, ha ilyen életük lenne, mint nekem, pedig csak egy átlag magyar vagyok, átlagos élettel.

Amiket felsoroltál, azok mindig is voltak, és valószínűleg mindig is lesznek, csak az arányok változnak.

Nem bírom az olyan embereket, akik elsiklanak az ilyen dolgok felett. Úgy tesznek, mintha mi sem történne, élik a kis életüket, hogy NEKIK jó legyen. Mindenki csak saját magával törődik. - ezért is tart oda ez a hazugságokra épülő világ oda, ahová.

Attól még hogy valaki kizárja ezeket az életéből, ugyanúgy jelen vannak ebben a világban. Mindenkit csak a saját boldogulása érdekel, önző módon. Nincs olyan, hogy egységes gondolkodás.

#8

Én meg azokat nem bírom, akik eljátsszák a nagy lelkiismeretest, miközben ugyanúgy nem tesznek semmit. Akik folyamatosan a háborúk meg a vírusok miatt aggódnak, csak a saját életüket teszik tönkre vele, az ég világon nincs semmi értelme. Ez olyan, mint ha látnál fuldokolni embereket, és beugranál melléjük.

Mindenki elsősorban a saját közvetlen környezetéért felelős, és azzal, hogy szorongással és félelemben élsz, a saját életed és a környezetedben élők életét teszed negatívvá. Közhelyesen hangzik, de pozitiv változást csak pozitiv emberek hozhatnak, a negativok sosem. A negatívok csak tovább terjesztik az amúgy is meglévő negativitást.

Ha valaki segíteni akar a másikon, akkor segítsen, segíteni lehet aggódás meg szorongás nélkül is.

Azt már csak mellékesen teszem hozzá, hogy baromira nem az én hibám, ha egyes országokban úgy élnek, mint a benszülöttek, folyamatosan törzsi meg vallási háborúkat vívnak. Meg az se az én hibám, hogy Fekete-Afrika egyes területeire fehér ember már nem meri betenni a lábát, mert ha úgy mész oda, hogy nem viszel magaddal semmit, jobb esetben csak elüldöznek, rosszabb esetben megölnek. Mert hozzá vannak szokva ahhoz, hogy kapják a segélyeket, és ha nem viszed nekik a segélyt, akkor te vagy a rossz. Pontosan olyanok, mint a 8 gyereket szülő putriscigányok.