Meg lehet szokni a városi életet? Nektek mennyi idő volt?

Persze. Egyetemistaként nem az a leghasznosabb, hogy órákra jársz, mert az oktatás színvonala... az olyan; de egy csomó készségre teszel szert: megtanulsz a saját lábadra állni, egy nagyobb közösségben megtalálni a helyed, hosszabb, összefüggő szövegeket írni, használod az agyad, a logikád, megtanulsz prezentálni stb. Ennek keretében jó, ha minél több új dolgot látsz, új dolgot ismersz meg, esetleg egy félévre külföldre is kiutazol stb. Élményeket gyűjtesz. Megtanulsz alkalmazkodni. Menni fog!

Meg lehet szokni,NOHA nem lesz 2 perc*

Változó, hogy ki mennyi idő alatt szokja meg és végül megszereti-e, de alapvetően szerintem biztosan érdemes kipróbálni. Én kisvárosban (de kb. olyan mint egy falu) nőttem fel, majd ugyanúgy az egyetem miatt 18 évesen költöztem nagyvárosba. Sok minden nekem is nagyon furcsa volt, teljesen más volt az egész város hangulata és meg kellett tanulnom, hogy mi hogyan működik, mi merre van, mi a szokás stb. (pl. a tömegközlekedés az első pillantásra nekem is egy kész káosz volt és kellett idő, amíg tényleg jól és gyorsan el tudtam jutni A-ból B-be, mert az elején azt sem tudtam hol vagyok), de nekem ez egy nagyon pozitív tapasztalat. Sokáig ugye, olyan helyen laktam, ahol szinte mindenki ismert mindenkit (ráadásul az én szüleim mindketten napi szinten emberekkel dolgoztak a városon belül, tehát minket pláne), csend és nyugalom mindenhol, ami mondjuk gyerekként tök jó volt, biztonságos, bensőséges stb. Viszont gimis koromban már ennél többre is vágytam és zavart, hogy minden olyan üres mindenhol, soha nem történik semmi, monoton és unalmas, mindenhol ugyanazok az emberek vannak, nem nagyon voltak szórakozási és kikapcsolódási lehetőségek (főleg a fiatalabb korosztálynak), a tanulási lehetőségek is korlátozottak voltak (pl. nyelv) vagy nem tudtál beülni egy kávéra sem sehová stb. és én kifejezetten vágytam arra, hogy egy nagyobb városba költözzek. Nekem tényleg be is jött. Nagyon tetszik, hogy van normális(abb... kinek mi, de az otthonihoz képest tökéletes) tömegközlekedés, programok, van épkézláb kulturális élet, nem kihalt a város, vannak emberek az utcákon, be lehet ülni ide-oda egy akármire stb. Plusz szerintem sokkal szabadabb is az egész légkör, tehát sokkal kevésbé foglalkoznak másokkal, kevésbé előítéletesek az emberek és nem az van, hogy minden utcasarkon összefutsz valakivel, kibeszélnek, pletykálnak stb., stb. Többektől hallottam már, hogy nekik személytelen vagy túl közömbös, túl rideg, de nekem ez inkább szimpatikus. Ugyanúgy tudsz egy kisebb közösséget teremteni magadnak, ami meg tudja adni a "tartozom valahová, nem vagyok elveszve" érzést pl. az egyetem kapásból ilyen, de lehet ez sport, önkéntesség, zene vagy bármi közösségi tevékenység kapcsán is. Úgyhogy, természetes, ha valaki fél vagy tart egy új élethelyzettől, de nyitottnak és befogadónak kell lenni, keresni kell a lehetőségeket és a pozitívumokra koncentrálni, mert akkor sokkal jobb élmény az egész.

Valamint annyit még hozzátennék, hogy városon belül vagy a környékén is ugyanúgy lehet találni nyugisabb, csendesebb vagy zöldebb helyeket és nem mindenhol van állandó nyüzsi, tömeg, hangzavar. Park, könyvtár, erdő, botanikus kert, túraútvonalak stb., nyilván várostól függ, de szerintem mindenhol lehet találni ilyen részeket.

Én egy pár ezer fős szabolcsi kisvárosból költöztem Debrecenbe 11 éve. Az első évemben nem sok mindent ismertem a városból mert nagyon sok órám volt, hétvégén pedig dolgoztam, a szülőváros-Debrecen útvonal egy részén nem volt vonatközlekedés, így a biciklimet nem tudtam felhozni így kb. a buszmegállókat és a villamos útvonalát ismertem. A 2. évben sikerült behozni a bicajt és onnantól kezdve sok helyre elmentem, random bicikliztem és egyre jobban helyére került, hogy mi mihez képest hol van. Plusz elég sokszor váltottam diákmelót, amik a város különböző pontjain voltak és így hamarosan bejártam az egészet. Akkor még nem volt ennyi bicikliút a városban, sokszor kellett 4 sávosokon tekernem, plusz sok olyan táblát/útfestést láttam ami anno a környéken se fordult elő, ezért kivettem a könyvtárból egy kresz könyvet és szépen átnyálaztam hogy biztonságosan tudjak közlekedni. Szóval így összevetve nekem olyan 3 év volt mire nagyjából ismertem a főbb városrészeket és eltaláltam oda bicajjal vagy kapásból tudtam hogy melyik busz hová megy. A sok ember volt eleinte kicsit furcsa de az első év után már fel se tűnt (anyám amikor jön, mindig mondja pl. zebránál, hogy jézusom mennyi ember/autó). Vicces amúgy de én a mozgólépcsőtől féltem sokáig, aztán egyszer csak rámerészkedtem és nem is volt gáz :D lehet hogy aki városba született, annak ezek a dolgok természetesek de én féltem a liftben is meg a trolin is eleinte, hiszen 19 évem alatt nem tapasztaltam ilyesmit. A lényeg, hogy nyitottnak kell lenni és bátran kipróbálni mindent, max ha nem tetszik akkor később nem használod.

Ja azt kifelejtettem, hogy nekem a legpozitívabb az volt, hogy itt nem érdekel senkit hogy hogy nézek ki, nem fordulnak utánam az utcán, nem mutogatnak, nem hívják elő a nagymamát a nyárikonyhából mert épp az utcán megy a "kékhajú lány". Igen, bizonyos tekintetben furán nézek ki de azért mert ez nekem tetszik, nem magamutogatásból vagy ilyesmi, ezért zavart amikor harmincadszorra is úgy bámulnak meg a kapualjból mint valami cirkuszi majmot, csak mert nekem a hajam más színű vagy mert van rajtam egy nem natúr rúzs. Itt a városban egy vagyok a sok közül és ez nekem tökre megfelel.