Ehhez van joga egy lakótársnak?

Ha nem is kellene ilyen tapintatlanul rendezni ezeket a súrlódásokat, de annyiban emészthető az álláspontja, hogy a nyugalomhoz joga van - és nem köteles a kötelezőn túl elviselnie senki mást, semmilyen szinten. Attól, hogy csendben vagytok, még lehet más embert feszélyező ez a helyzet - és teljesen felesleges másokat kellemetlen helyzetbe hozni.

Van eszpresszó, park, nagyobb településeken üzletközpont, - stb., - teljesen felesleges másokat kitenni az általad leírt helyzetnek. Van, aki tudja, van, aki észre veszi - és megérti ezt, de aki erre nem hajlandó, annak adott esetben muszáj sajnos kevésbé tapintatlan útvonalakon tudtára adni, hogy nyugalomra vágyunk. Az igazi az, ha idáig nem is jut el két lakótárs.

Én azt gondolom, hogy mással élni mindig alkalmazkodással jár. Főleg ha az a más nem az ember párja, hanem egy kvázi idegen. Az ember a párjával is különböző súrlódásokon megy át, mire összecsiszolódnak, de neki könnyebben tolerál. Egy idegennek sokkal kevésbé, ezáltal nehezebb is az együttélés, ha nincs meg a nyitott, könnyed lazaság a két fél között, amivel ezeket a problémákat kezelni lehet.

A problémára a megoldás az, hogy leültök és felállítjátok a közös szabályokat, illetve nyíltan beszélgettek. Őt miért zavarja, ha feljön olykor a párod? Lehet, hogy tök érthető magyarázatot ad és egyébként csak akkor zavarja, ha éppen tanul, vagy kitudja. Alkalmazkodnotok kell egymáshoz, vagy is nem ő szabja meg, hogy kit mikor vihetsz fel, de te sem mondhatod, hogy odaköltözteted a párod ha tetszik, ha nem. Meg kell találni a közös álláspontot, ami mindkettőtöknek megfelel.

Ő úgy vette ki azt a szobát, hogy egy lakótársa lesz, így jogos, hogy nem akar ott mást is kerülgetni és attól hogy te komoly társasági életet élsz, még nem jogos oda szervezni nagy összejöveteleket. Ugyanakkora joga van a csendhez, mint neked a társasági élethez a lakásban, amire a megoldás az, hogy közelítitek az igényeiteket és valahol a középútban megállapodtok. Ha nem megy, akkor érdemes megfontolni a költözést.

Azért 1-1 órát elviselhetne. Mondjuk mi nálunk ez napi szinten nem megengedett. Heti 2x itt alszik a lakótársam barátja, nekem nincs, de megbeszéltük, hogy heti 2 a max. Beszéljétek meg. Teljesen jogos, hogy nem érinti jól, hogy szó nélkül akkor jön fel a srác, amikor akar. Ellenkező nemű az illető (gondolom nők vagytok), engem is feszélyez, ha férfihoz kell alkalmazkodnom nőként. Pláne, hogy a srácot amúgy nem kedvelem...

Meg a másik, ha nem szólsz neki, mikor ugrik fel, ő azt honnan kéne tudja, hogy meddig fog ott tartózkodni a párod? Te tudod h 1 óra, a lakótársad meg bosszankodhat magában, mert azt hiszi több is lesz.

Ha nem tudjátok megbeszélni, költözz össze valakivel, akit nem zavar a társasági léted. Amikor 2 ember teljesen más kaliber, akkor már kellemetlen alkalmazkodni, és értelmetlen is, sajnos ez ilyen. Neki kellemetlen, de szerinted ennyit el kell viselnie. Nem kell. Mindketten kereshettek olyan lakótársat, akivel ilyen gondotok nincs. Ehhez van jogotok.