Ti milyennek látjátok Budapestet?

Változó. Azt szeretem benne, hogyha pörgős és improvizálós kedvem van, akkor kb. minden a seggem alatt van. Bármikor eljutok bárhova, és bármit megkaphatok.

De amúgy utálom, és nagyon hiányzik a kisvárosi környezet, amibe felnőttem.

Amikor először jártam itt, akkor nem szerettem, nehéz volt megszoknom. Utána imádtam, főleg a fent leírt dolog miatt. Jelenleg 2 éve lakok itt, és elmúlt a rózsaszín köd. Utálom, látom a hibáit, büdösnek és zsúfoltnak érzem.

De lehet ezek után nehéz lenne megszoknom ha vidékre kéne menjek és a tipikus nagyvárosi bevásárlásokat napokra kéne időzítsem - ellenben a mostani spontanitásommal.

Imádom Budapestet!

Legszívesebben reggeltől estig sétálnék a belvárosban... a Váci utcán, a Lánchídon, a Gresham Palota előtt, az Andrássy úton, a Hősök terén...

Szerintem a világ egyik legszebb városa, és lehet, hogy kicsit koszos, meg szmogos, de engem nem zavar, mert ez az országom fővárosa, és IMÁDOM!!!

Nagyon sok szép kulturális épület, sok látnivaló, izgalmas helyek, nyüzsgés, tömeg, turisták, fiatalok, Duna, hidak, esti kivilágítás (+karácsonyi kivilàgítás)...

Bárki bármit is mond, nekem Budapest az egyik legcsodásabb város, és látni kell a negatívumaival együtt a rengeteg pozitívumát és szépségét is!

Nem éltem ott sokáig (sőt, már az is túlzás hogy ott éltem, mert csak pár hétről volt szó) de én imádtam.

Ingergazdag, színes, az ég világon mindent megtalalsz benne, van ezer hely amit meglátogathatsz. Az emberek (legalábbis akikkel találkoztam) segítőkészek és normálisak voltak, sőt, még az angol tudásomat is tudtam végre gyakorolni, mert sok a turista/külföldi diák.

Ha lenne rá lehetőségem, felköltöznék.

Ezerarcú. Ez a legjobb szó rá. Nem tudsz olyan jelzőt mondani róla, ami ne illene valamilyen szinten rá.

Az a "fun fact" amit kiváltképp unikumnak tartok Budapestről: a világ egyetlen fővárosa, amely alatt komplett barlangrendszer húzódik. Az emberek talpa alatt egy külön univerzum létezik, én már jártam ott!

Én vidékről (megyeszékhely az is) mentem fel egyetemre. A váltás nagyon nagy volt és sok helyen laktam, a város több különböző pontjain, ami alapján más-más képet kaptam mindig. Először a belvárosban laktam, jó volt, sok volt a turista, viszont úgy igazán fővárosban éreztem magam :D A 20. kerületben kb. olyan volt, mint otthon, aztán 14. kerület meg a kettő között, talán pont ideális volt. Azért Budán még nem laktam, ott is szeretnék egyszer ;)

Amit nem szerettem, az a koszos aluljárók és a hajléktalanok/kéregetők stb. A metróval sem sikerült megbarátkoznom, meg a nagy dugókat sem szerettem, illetve az esetleges nagy távolságokat.

A tömeggel nem volt bajom, sőt, szerettem, hogy éjjel is elég rendesen van élet, meg hétvégén is, meg gyakorlatilag mindig (egy 120 ezer lelkes városhoz képest).

Most Debrecenre váltottam, ami jelentősen kisebb, de még így is elég nagy, lévén, hogy diákváros. Féltem, hogy a nyüzsgő BP. után rossz lesz, de kellemes város, persze azért a Budapesttel nem ér fel. Az tényleg hatalmas, mintha sok kisvárosból állna, minden kerületnek megvan a maga kis sajátossága. Sajnos viszont nem hiszem, hogy fogok még ott lakni valaha is, bár ki tudja. Azért egy hatalmas nagy hátránya nekem az volt, ami együtt jár az ilyen nagyvárosokkal: a személytelenség érzése. Hogy nem vagy senki a tömegben, mindenki megy a dolgára, siet, az emberek nem látnak, nem hallanak... De gondolom, ez a nyugati nagyvárosokban is így van.