Milyen a temetőben lakni?

Az út túlsó oldalán volt a temető ott, ahol felnőttem. Teljes rálátással. Egy temetést is végig tudtunk volna nézni a teraszról vagy a lépcsőházból. Egy egész lakóparkról van szó.

Gyerekként rendszeresen mentünk át játszani a sírok közt.

Egyikünknek se lett semmi baja tőle, a legijesztőbb mindig a pókháló volt a kövér keresztespókokkal. Vagy egy mozgó sírkő.

A temetőnek amúgy két része volt. Egy régi ahol az 1800-as évek végéből, 1900-as évek elejéről voltak régi és elhagyott, gazzal és bokorral benőtt sírok (itt játszottunk) és egy új, ami még használatban volt. Oda nem mentünk, mert azt tiszteletlennek éreztük (az élőkkel szemben).

Egyetlen különleges volt ebben az egészben: november elsején gyönyörű volt a látvány napnyugta után. Az a sok piros és sárga mécses! Békés és szomorú.

A nagy előny meg: a szomszédok garantáltan csendesek voltak.