Hogyan legyek nyitottabb?

Az a baj, hogy szerintem erre nincs bevált recept :/ Ha valakivel közös hullámhosszon vagytok, akkor úgyis egyik témából fogtok átcsapni a másikba és nem kell ezen görcsölni.

Nekem is vannak olyan barátaim, akikkel ha leülök beszélgetni, csak úgy elrepül 4-5 óra hossza és észre sem vesszük. De olyan ismerősöm is akad, akivel miután letudtuk a kötelező köröket témák terén, nagyon feszengősen és nyögvenyelősen tud továbbhaladni a beszélgetés.

Néha csend is kell, nem kell folyamatosan locsogni, főleg nem akkor, ha az már ilyen begyakorolt, erőltetett valami. Olvasd a híreket, tájékozódj érdekes témákban, olvass vicceket, vagy vicces történeteket, nézz filmeket, ismerj meg új tevékenységeket, új helyeket. Ha nem csak csetes ismerős, akkor csináljatok közös programot, az események adják a beszédtémát.

Az "és te?" kérdéseket pedig hanyagold, mert ezzel nem teszel hozzá a beszélgetéshez, unalmas: ő is válaszol és kifújt a beszélgetés.

Ha érdekel mások véleménye különböző témákról, akkor te magad nyitott vagy, csak esetleg zavarban vagy, vagy csak nem tudsz frappánsan reagálni.

Sokféle beszélgetés van az elmélyült filozófikus eszmefuttatástól a csacsogásig, vagy egymás ugratásáig.

Az előbbire olvasottsággal, művelődéssel lehet "gyúrni", az utóbbi kettőre lazasággal, jókedvvel, poénokkal.

A komoly beszélgetéseknél egy rosszul megválasztott szinonima már probléma lehet, ezért érdemes lassan beszélni, persze a sebesség általában egyénenként eltérő, de a lényeg a hatásszünet, megfontoltság.

Könnyed csevej esetén pedig a gyors sziporkázás, odaillő szellemes megjegyzés, irónia és a csipkelődésre adott riposzt, ami helyénvaló.

Ma már egyre inkább csak ez utóbbi jellemző, pláne az újabb generációknál.

Ha zavarban lennél esetleg, akkor azt fel kell oldani pl. humorral. Próbálj meg laza lenni, vagyis nem izgulni. (Tudatosulnia kell, hogy számodra nem lényeges ha valaki visszautasít, kicsit "beégsz", nem jut eszedbe valami. Na és akkor mi van, elütöd valami poénnal.) Ami elsőre biztos erőltetett lesz, dehát gyakorlat teszi... a társaság méretét is fokozatosan növelve egyre magabiztosabb lehetsz nagyobb tömeg előtt is.

Több eredetileg zárkózott, híres ember sokat gyakorolt és kis beszédblokkokat, vicceket tanult, hogy tudjon beszélgetni.

Aztán van a beszédtechnika, amit színészek használnak nap mint nap, hogy szépen artikuláljanak.

A beképzelt, nagyképű emberek könnyen barátkoznak (ha éppen akarnak), egyrészt mert ők nyitottabbak, hiszen kevésbé éreznek szégyent, megalázottságot, mint egy szerényebb ember, aki esetleg akkor is úgy érzi, ha nincs is oka egyáltalán.

(Én ez utóbbiakat jobban tisztelem, mert számomra emberségesebbek.)

Másrészt modern korunk felszínessége valóban a nagyképű, széltoló, simliseknek kedvez, kiknek szeme sem rebben akkor sem, ha a csillagokat hazudja le az égről.

Angliában talán a foci, amiről a legtöbb emberrel könnyedén lehet indítani beszélgetést, míg hazánkban talán a politika, de ez nagyon kényes téma, hiszen lövészárkok és sarkalatos vélemények vannak. Valódi Jolly Joker-témák nincsenek, mert minden korcsoport (és intelligenciaszint) más-más témák iránt vonzódik.

Általában valamilyen aktualitás, pl. neves sportesemény, koncert, számodra igényesebb filmtartalom stb. azért kiindulásként jól jöhet, ha a társad nem hallott róla, akkor elmondhatod neki a részleteket (ha érdekli), ha nem érdekli, akkor rákérdezhetsz, hogy egyáltalán nem érdekli a zene, vagy ez a fajta zene stb...

Egyelőre ennyi. :-)