Kinek van itt a legfurcsább élete?

Nekem más tekintetben.

Beleszülettem a legnagyobb csóróságba a fővárosban.

Bár semmire nem volt pénz, de mégis 3-an lettünk testvérek.

A szüleim az alkoholba menekültek, aminek következtében többször volt, hogy majdnem nevelőintézetbe kerültünk.

Sokszor volt, hogy annyi kajánk volt, amit a szomszédoktól kaptunk, vagy a kukákban találtunk.

Mikor annyi idős lettem egyetembe is belefogtam de munka mellett nem tudtam folytatni. (orvosi)

Aztán évről-évre egyre "lejjebb" adtam, de egyre rosszabb volt a helyzetünk, így most ott tartok, hogy 4 megkezdett egyetem, több mint 3 millió forintos diákhitel tartozás, és bármibe fogok az befuccsol mindig.

Bár vannak testvéreim, édesanyám még él, de nem tudok haza költözni, egy albérletben lakom, és fillérekért dolgozom látástól vakulásig.

Bár ha jobban belegondolok ez nem furcsa, hanem rettentő szánalmas élet.

Nincs semmi komoly betegségem

van szerető családom,

van mit ennem, hol laknom,

de még is úgy érzem hogy az életem egy nagy kalap kaka.

Na mi furcsa, ha nem ez...

Az enyém nem furcsa, de jó a kérdés. Nem is tudom mitől lehet furcsa. Voltak az életemben fura sorsszerű dolgok, miután mindenhol mindenkinek kifejtettem, hogy mekkora hülyeség már ez a sors dolog...

Kétszer majdnem megfulladtam, annak ellenére, hogy gyerekkoromban úszóversenyzőnek szántak, elég hamar kiderült hogy ez tévedés volt részükről, de hogy tuti legyen még kétszer ki kellett menteni hozzá a hullámokból. Mondtam akkor is, hogy tudok úszni, kivéve amikor hullámok vannak.

Egyszer kisebb rutinműtét során véletlenül majdnem elvéreztem, az mondjuk nem volt kellemes, de mindig érdekelt milyen lehet elájulni, akkor legalább kipróbálhattam, szerintem érdekes, nem olyan rossz, persze úgy azért könnyebb hogy eleve kórházban voltam, utcán én sem szivesen esnék össze.

Inkább a barátaimmal való kapcsolatom mondható kicsit furcsának, érdekesen alakultunk össze mindahányan voltunk, és kiderült hogy sokkal régebbről vannak közös dolgok az életünkből minthogy találkoztunk volna.

Végül egészen másféle életet élek mint ahogy terveztem vagy képzeltem, és jobb mint gondoltam.

Mindig hihetetlen dolgok történnek velem, annyira azok, hogy még én sem szoktam elhinni pedig velem történnek.