Van itt olyan, aki gyerekként az iskolában röhelyes személy volt, akit mindig csesztettek a többiek, de felnőttként teljesen megváltozott?

Engem csesztettek általánosban, közép suliban már nem hagytam magamat. Végül elég sikeres lettem, részben ennek köszönhetően, bonyolult sztori.

Jelen! Nem csak az iskolai kiközösítéssel kellett megküzdenem, hanem otthoni bántalmazással is, a gyerekkorom maga volt a pokol. Nem úsztam meg terápia nélkül, de sikerült kitörnöm, mostanra pedig egy kiegyensúlyozott, boldog felnőtt vagyok és nem tud letörni semmilyen kudarc. Nincs bennem bosszúvágy, sosem volt, felülemelkedtem az egészen, még ha kellett is hozzá jópár év.

Nekem elég nehèz volt gyerekkoromban,csórók voltunk apám ivott anyám 14 éves koromban meghalt.Nekem csak állom volt ami a többi gyereknek természetes volt( jo ruhák játékok kirándulás stb) alig volt pár barátom.Most 37 vagyok van feleségem van egy 10 éves kisfiam van házunk mindkettönknek külön kocsi. Nem vagyunk gazdagok de rendesen felzárkoztam azokhoz akik gyerekkoromban luzernek néztek.Vissza adni nem akarom senkinek amit akkor kaptam. Viszont volt egy osztálytársam egy lány aki mocskosul lenézett,elég jol nézett ki kicsitt jobban ment nekik akkoriban.Aztán a szülei lecsusztak neki fèlre sikerült a házassága igy pár honapon belül prosti lett. Én voltam nálla megvettem minden extrát és szénné aláztam na az jol esett mármint nem az aktus hanem a lelkemnek vagy nem tudom mimnek.

Én nem tartottam magam sose egy vesztesnek a középiskolában. Annyi volt a gond, hogy egy borzasztó osztályközösségbe kerültem, budapesti pénzes, lenéző kis k...ök és p...csák közé. Az én szüleimnek nem volt pénze a legdrágább ruhákra, cipőkre így hamar én lettem a "nyomi" az osztályban ezek hiánya miatt. Emlékszem egyszer egy ruhavásáros szórólapot is tettek a padomba. Bebaszták előttek az ajtót, mikor mentem volna én is be rajta, kigúnyoltak, nevettek rajtam elég látványosan. Egyszer az osztályfőnököm segítségével megaláztak és akikről azt hittem a barátaim, azok is röhögtek rajtam. De leszartam őket, mentem tovább, tanultam keményen, felvettek az egyetemre, azóta már van diplomám, jó munkám, több nyelven beszélek, van pénzem szép ruhákra és azóta is folyamatosan próbálok többet elérni az életben. Holott anno az osztályfőnök elmondta nem leszek jó ebben meg abbam mert én kevés vagyok hozzá. A volt osztálytársaim meg kitudja... a legtöbb kis p..csa nem tanult tovább, ezt biztosan tudom, mert akkora nagy "rajok" voltak. Nekik gáz volt, aki jó jegyet kapott. Egy-kettőről tudom, hogy már szült gyereket is a semmibe, férj nélkül, a szüleihez, a szülei néha találkoznak az enyéimmel és szegény nő csak szégyenkezik a lánya miatt. A lány pofája csak nagyobb lett az évek alatt és már nincs a gimi, ahol kiélhetné az uralkodását így a szülein vezeti le. Én nem járok osztálytalálkozókra, mert nem vagyok kíváncsi ilyen rosszindulatú emberekre. Egyszer anyukám azt mondta elkéne ezt engedni, azóta már ők is felnőttek, érettebbek lettek. Úgy gondolom ez nem igaz. Aki 16-19 éves korában ilyen egy gonosz ember volt, az nem hiszem, hogy sokat változott volna. Az ilyenekben benne marad a rosszindulat. Tanulság, csak a gimit kell túlélni. Utána bármit elérhetsz, amit akarsz. És nem szabad elhinni, amit mondanak rólad.