Van màs is aki egy csomó rossz döntést hozott a múltban és mindig utólag làtja meg a jó megoldàst és folyamatosan ezen örlödik?

Na egy őszinte, valós hiteles élettörténet egy most 47 éves pasitól:

Tizenévesen tűzoltó akartam lenni. Nem olyan kisfiús álmodozósan, hanem igaziból. A szüleim lebeszéltek, hogy veszélyes, hogy sok a gusztustalan dolog, hogy a tűzoltók nem éppen művelt emberek, kissé olyan "leprolizós" fikák érték a témát.

Aztán jött a rendszerváltás, lett egy családi cég, ahol magát a munkát nem szerettem hivatásomként, de megérte.

Kedvenc autómárkám a Porsche. Na az a másik dolog amiért fiatal kortól rajongtam.

2019ből visszanézve:

Képes voltam eladni a Porschét, mert azt hittem, hogy mivel a válság ledarált mindent, ezzel jót teszek magammal. Önsorsrontás volt. Azóta a kocsijaimra ugyanúgy sokat kellett költenem, "de legalább"(irónia) nem vagyok szerelmes beléjük.

Ma már kontaktlencsés vagyok. Így csak önkéntes tűzoltó lehetek, de az legalább igen és teszem is.

Ha most visszareppennék 1992-93 környékére?

Felvetetném magamat tűzoltónak és a szolgálati időn kívül csinálnám a családi cégben a munkát. (Meg lehetett volna szervezni, utólag már látom)

Így a hivatástudat nem párosult volna szegénységgel, a tehetősség nem párosult volna unott, kelletlen munkavégzéssel.

Az exemet, akit 1998-ban ismertem meg, el kellett volna hajtani két hónap után, a sok játszmája miatt. Ehelyett elbsztam rá 15 évemet.

A Porschét és a tóparti házamat meg kellett volna tartani. És utólag ez is beigazolódott, hogy SEMMIVEL NEM VAGYOK ELŐBBRE, hogy megamra erőltettem ezt a "namragaszkodós" ún "ELENGEDÉST". Akkoriban kezdett divat lenni puffogtatni ezt az elengedés szót. Én hülye, beültem a hintájába és pont szétcsesztem az életemet.

És én is örlődök minden nap.

Hajaj! Én már 50 éves elmúltam és kb. 35 éves koromtól egyik rossz döntést hoztam a másik után. Úgy mint párkapcsolati, munkahelyi és anyagi téren. Mostanra teljesen tönkrementem minden téren, csak vegetálok, nincs is miért élnem.

Állandóan az jár a fejemben, hogy mi mindent lehetett volna másképp csinálni ahhoz, hogy legyen valami értelme az életemnek.

Ahogy az előző hozzászóló esetében, nekem is volt olyan rossz párkapcsolatom, amit már a kezdeténél abba kellett volna hagyni, ehhez képest több, mint 10 évig húztuk. Ez miatt indultam el a lejtőn és bár többször úgy tűnt, hogy képes vagyok feltámadni hamvaimból, mint a Főnix-madár, de a vége sajnos mostanra a legmélyebb gödör lett, idegösszeomlással megspékelve...

Szokták mondani,ha gödörben vagy,hagyd abba az ásást.

Rengeteg rossz döntést hoztam életemben,de nem rágom magam rajta utólag.A múlton nem tudok változtatni,legfeljebb szarul érezni magam miatta.

Igyekszem a jelennel/jövővel foglalkozni,bár nem vagyok optimista.Elég nehéz az életem így is,hova fokozzam őrlődéssel?