Honnan jön ez a sztereotípia, hogy a rockerek értelmesek meg általában jó fejek?

Megerősítem a goth válaszoló észrevételeit.

Hát...jó ideje nem kategorizálom magamat, de télen eléggé metálos/militarista megjelenésem tud lenni (a terepmintás cuccokat nem szeretem, de a feketét egy egységes zöldes dologgal szeretem kombinálni, pl háti táska, vagy pulóver).

És nekem is ez a benyomásom, a rockzenét hallgatók többsége ugyanannyira kiállhatatlan emberileg mint bármely más zanét hallgatók többsége. De még általánosabban mondhatnék bármilyen szempont szerint megválogatott csoportot is.

Mondjuk ki: Az emberek nagy része kiállhatatlan, és zavaró jellemvonásokkal terhelt, minden egyéb sallngtól függetlenül.

A nagyképűség, faragatlanság, kivagyiság, tapintatlanság nem az öltözködéssel és nem is a zenével csorog az emberbe.

Amúgy a kérdésre is válaszolok, merthogy arra voltál kiváncsi, hogy honnan jön a rockerek állítólagos értelmességének sztereotípiája.

Kezdjük azzal hogy ilyet eddig kizárólag rockerektől hallottam. :D

Elképzelheted hogy mennyire megalapozott ez az állítás, (hogy a rockerek értelmesebbek az átlagnás) miközben ezt csak a rockerek állítják magukról.

A dolog mögött az lehet, hogy a rockzene alapvetően lázadó irányzet VOLT. Azért hangsúlyozom ki hogy volt, mert kb már semmi lázadás, de még csak úgy istenesebb polgárpukkasztás sincs abban, hogy feketében jársz-kelsz, és láncot hordasz.

Totál megszokott egy közepes méretű megyeszékhelyen az ilyen. Max ilyen 200 fős, átlagban 60 éves lakosságú zsákfalvakban tudom elképzelni, hogy nagy fejcsóválást váltson ki az ilyesmi.

Szóval a mai rockerkedés már nem igazán tudja a hajdanán célul kitűzött társadalomnak beintést kiváltani.

Tehát ez egykor lázadó dolog volt... A lázadni akarást pedig jellemzően a nyitottabb, változtatni, cselekedni akaró emberekhez szoktuk kötni.

Amolyan kultúrforradalmárkodás volt ez.

Csak hát hamar kiderült hogy a deviánsoknak is jó táptalaj ez, és szépen rockerré vedlettek az amúgy életcél, és minden magvasabb gondolat nélküli suttyók is, akik a rock nélkül is ugyanazt a kocsmapultot támasztanák egész nap. (annyi kivétellel hogy nem lenne Iron maidenes felvarrójuk...)

A kultúrált rockerek meg dönthettek hogy felvállalják teljes vállszélességgel a szubkultúrájukat érő (egyébként statisztikai alapon jogos) előitéleteket, vagy inkább négy fal közt,. meg fülesen fog menni a rockzene, de maradnak a társadalmi konvencióknak megfelelő szerelésben.

Plusz ott van az, hogy a rockzenének a mai full elektronikus, számítógépen összerakott zenékhez képest egyfajta patinás muzikalitása. Egy magasabb művészisége.

A rockzenésznek mégiscsak kell tudnia játszani legalább egy hangszeren, mégiscsak kell értenie valamennyire az alap kotta olvasáshoz, és ha szöveget is ír, akkor kell legyen valami féle poéta vonala is.

Ezt összevetve mondjuk egy dubsteppel...

Vannak igényes dubsteppek, de mondjuk ki: a dubstep önmagából eredően repetitív, és minimalista.

Ebből adódóan nincs akkora szellemi munka mögötte, ebből adódóan pedig be lehet "árazni" az értékét.

Legalábbis én és még páran össze-vissza fórumokon ezt tartjuk valószínűnek.

Ezért lehet egy "rocker felsőbbrendűség érzés", mert "az én zenémhez több tudás kell mint a tiedhez".

A pop-ról nem is beszélve...

Valahogy nekem is furcsa összképet kelt, hogy énekesként hivatkozik magára az az XY aki felénekelt max 4 sort egy stúdióban, és azt számítógépes utómunkákkal szétszedték, újracsinálták, felgyorsították, torzították, és ez az "ő" száma.

És ugyanúgy énekesnek nevezünk egy bármilyen metál énekest, aki baromi sok gyakorlással elsajátítja a helyes torokhangokat a hörgéshez, vagy a baromi hosszan kiejtett hangokhoz...

Itt azért érezhetően van némi szakmabeli szintkülönbség.

Persze a késztermék (a zene) iránti kereslet miatt a pop mindig nagyobb piacot fog megmozgatni mint a szokványos metál.

Jó, eleve mi az a pop?

Hol húzod meg a határt? Nálam kb tökre egybefolyik egy csomó helyen a pop olyasmivel is amire más valami egyéb kategóriát használna.