Szerintetek ez bunkóság? Nem hiszem hogy túlreagálnám.

Korrekt az lenne, ha egyfelől bemutatna az ismerősnek és onnantól hármasban folytatnátok a diskurzust, amit rövidre fogna, hiszen ti kettesben indultatok el.

Nem akarok sátánt kiáltani, de nézz utána, a nárcisztikus személyiségzavaros pasik szokása sok esetben ez, amit írsz.

Ja én is pasi vagyok, csak én tudok viselkedni :D

Szerintem ilyenkor nyugodtan fordulj meg te is, és menj haza. Ha ennyire méltat, akkor méltasd ennyire te is. Velem ezt egyszer játszotta el egy pasi. Elmentünk egy céges rendezvényére. Engem otthagyott az egyik asztalnál egyedül ücsörögni, senkit nem ismertem. Odamentem bekapcsolódni a beszélgetésbe, bemutatkozni, de a pasi visszaküldött az asztalhoz. Vártam rá egy órát. Aztán hazamentem.

Másnap megkérdezte miért mentem haza, mondtam neki, hogy anyád p..jáért.

" Nem akarok sátánt kiáltani, de nézz utána, a nárcisztikus személyiségzavaros pasik szokása sok esetben ez, amit írsz."

Vagy csak nemes egyszerűséggel paraszt. Mond meg neki, hogy vagy változtat ezen, vagy a következő alkalommal elballagsz, hogy ne zavarj, csak elfelejtesz visszajönni.

Szóval a kérdésedre válaszolva, igen. Bunkó.

Kedvesen odaköszönnék és hazamennék.

Az ilyen partner foglalkozzon az alkalmi ismerőseivel, de nem velem. Soha többet nem állnék szóba vele, nem lenne a párom egy ilyen bunkó alak!

Két dolgot tehetsz:

- elmész (ha nem változik, szakítasz)

- te is keresel magadnak társaságot (ha vannak mások is a közelben)

Amúgy meg legyél talpraesett! Van szád neked is, be tudsz mutatkozni, és el tudod mondani, hogy a Pisti párja vagy.

Az én párom is hajlamos volt erre, főleg a kapcsolatunk elején (na azért bemutatott, de aztán sokszor belemerültek olyan beszélgetésekbe, amiket nem tudtam követni az előzmények ismeretének hiánya miatt), de én erre úgy reagáltam, hogy otthagytam és elkezdtem beszélgetni másokkal. És ez nem is változott: ha elmegyünk együtt egy nagyobb társaságba, akkor általában egy idő után elsodródunk, és időről-időre összejövünk, van, hogy a közös barátainkkal együtt beszélünk, de van, hogy nem, és ez egyikünket sem zavar.