Nektek volt már olyan, hogy valakiből azt néztétek ki, hogy gonosz, esetleg rosszindulatú (vagy bármilyen negatív tulajdonság), aztán jobban megismertétek, és kiderült, hogy normális?

Igen :)

A Gimiben volt egy csaj, aki valami oknál fogva 2 hónappal a sulikezdés után csatlakozott hozzánk. Nehezebben illeszkedett be. Az egyik barátnőm mellett ült és mindig azt mondta, hogy utálja, mert beképzelt és fura. Először én is azt hittem. Olyan rideg, érzelem mentes volt, úgy mosolygott mint a Swarzeneger a terminátorban stb. Egyszer leült mellém és elkezdett beszélni hozzám, de úgy, hogy rám sem nézett csak bámulta a eget, merett tekintettel. De olyan fura volt mert nagyon személyes dolgokról beszélt. Úgy kezdte, hogy ,,te olyan érdekes vagy, szeretem az érdekes embereket. Egyszer láttalak a buszmegállón és arra gondoltam, hogy érdekes lehetsz, nem hittem, hogy valaha egy iskolába kerülünk" ...aztán elkezdte, hogy tegnap hány órakor ért haza, mit evett, mit csinált a testvére, meg olyan családi dolgokról amikről az ember csak olyanoknak beszél akiket már évek óta ismer. Meglepett, hogy ilyen gyorsan megnyílik egy idegen előtt.

Végül ő lett a legjobb barátnőm és ő a legőszintébb és legkedvessebb ember akit ismerek :)

Persze, sőt nálam általában pont úgy van hogy akit első ránézésre (akivel nem beszéltem még egy szót se) kedvesnek gondolok az nem az, akit nem gondolok annak az meg pont az, tehát fordítva.Emlékszem régen suliba is amikor jött egy új tanár és még csak a folyosón láttuk, nézegettük hogy milyen lehet,volt hogy mondtuk hogy jófejnek tűnik de később kiderült h annyira nem is az.Akit meg szigorúnak néztünk az meg tök jófej volt.Nem mindig persze de sokszor csal a látszat

:)