Milyen személyisége volt a legelviselhetetlenebb exeteknek?

Mindig mindennek úgy kellett lenni, ahogy ő akarta. Persze ezt rögtön nem mutatta, csak mikor már komolyra fordult. Felüdülés volt, amikor szakítottunk.

A másik betegesen féltékeny. Még azt is meg akarta mondani, hogy mit húzzak fel, kivel találkozzak, barátnőkre is féltékeny volt. Persze összeköltözésig ő is egy angyal volt. Ennek is vége lett.

Már elegem van, hogy ennyire megjátsszák magukat az emberek.

Legelviselhetetlenebb =/= legaljasabb. Pl. volt egy aki esküszöm pszichopata volt. Legkedvesebb lány volt a világon, mindig agyondicsért, mindig tiszta vidám volt... Csak közben hazudott mint a vízfolyás, tudniillik nem is egy fiúja volt még. Hát még milyen rossz érzés volt, amikor megtudtam, hogy nem engem csal meg más fiúkkal, hanem valójában egy másikat velem, én csak a "tartalék" voltam...

A legelviselhetelenebbnek nem voltak titkai (vagyis nem tudok róla), ő egy év kapcsolat után megváltozott. Minden egyes nap valamin hisztizett. Bár legalább nem úgy hisztizett, hogy kiabált volna, hanem durcizott. Azért elviselhetetlen, mert semmilyen programot nem lehet így csinálni, és más emberek előtt is beéget.

Hihetetlenül buta volt, de mégis nagyon okosnak képzelte magát. Pl. a város egyik leglinkebb középiskolájába járt, és még ott is ilyen 2-es tanuló volt, mégis azt képzelte, hogy majd az érettségit csak úgy kirázza a kisujjából és elmegy valami menő mérnöki szakra vagy ilyesmire. Alap, általános iskolás szintű számolási feladatokat sem értett matekból, de szerinte ez is azért volt, mert a tanár egy hülye qrva és csak pofára osztályoz. Később amúgy rájött, nem valószínű, hogy bekerül egyetemre, ezért onnantól azt hajtogatta, hogy az egyetem a hülyéknek való, ő ha valamit megtanul, azt azért tanulja meg, mert érti, nem bemagolja, mint az egyetemisták...

Emellett hazug, manipulatív is volt. Párszor megcsinálta, hogy összevesztünk valamin és azt kamuzta, hogy a beszélgetésünket átküldte a barátainak, akik röhögtek rajtam és azt mondták neki, hogy egy buta 3.14csa vagyok és szakítson velem, mert jobbat érdemel nálam, stb....Aztán a sokadik ilyen alkalom után, amikor kibékültünk (tudom, hiba volt) elmondta, hogy amúgy azok a barátai nem is léteznek, csak ő találta ki, hogy megbántson. Amikor utoljára összevesztünk és szakítottunk, még egyszer hozzávágta a fejemhez, hogy "Ja és amúgy amikor azt mondtam, hogy azok a barátaim, akik kiröhögtek, nem is léteztek, csak hazudtam, mert azt akartam, hogy jobban érezd magad, amúgy tényleg vannak ilyen barátaim és tényleg röhögünk rajtad!!!"

Oh és talán a legszánalmasabb az egészben, hogy az illetőt szó szerint kiszolgálta az anyukája. 17 évesen még az anyukája írt helyette házikat, meg egyedül egy rántottát se tudott összedobni, házimunkáról még hírből se hallott...Egyszer náluk voltunk és kivett a hűtőből egy tányért, amire az anyukája előre odakészített 2 db kis husikát meg egy adag sültkrumplit, meg mellé odanyomott egy kis majonézt is és így tette el neki, hogy legyen mit ennie szegény kis prüntyőkének suli után...Nekem meg nagy kegyesen felajánlotta, hogy ha nagyon éhes vagyok, ad 1-2 db sültkrumplit az övéből, meg ehetek egy kis lekváros kenyeret vagy valamit :D Aztán ebéd után mondtam neki, hogy azt a 2 db tányért, amit használtunk, elmosogathatnánk, hogy ne az anyukájának kelljen utánunk mosogatnia, ha hazajön este, ő meg benyögte, hogy ő nem fog mosogatni, mert ki fog száradni a kis keze, meg amúgy még nem volt orvosnál ezzel, de szerinte ekcémája van, mert mikor ilyen tisztítószerekhez nyúl, mindig viszket meg piros a bőre...Szóval elmosogattam és amikor pár héttel később találkoztam az anyukájával, nem győzött hálálkodni, hogy fúha milyen rendes vagyok, mert elmostam 2 tányért.

L

Tippem szerint nárcisztikus személyiségzavarban szenvedett.

Irányító típus volt, mindent ő szervezett, mindenről véleménye volt, amit el is mondott. Az ideális család számára azt jelentette, hogy a nőnek nem kell dolgoznia (mondjuk ez önmagában tetszik is, nem vagyok egy karrier-centrikus ember), viszont ennek megfelelően "túlóvott", "túliránított", beleszólt olyanba is, amit én tudtam jobban, mert otthon megtanultam vagy többször csináltam.

Apró dolgokon is megsértődött és duzzogott. Hetente több sértődése is volt, olykor napi szinten. Vagy 5 percig csendben volt, ezt követően nem üvöltve ugyan, de mégse a megfelelő hangnemben tálalni kezdte, mi az aktuális gond. Vagy 1 órán át volt csendben / fura, cserében ilyenkor jellemzően emberi hangnemben tálalta a dolgokat.

Amikor neki gondja volt, ápolni kellett a kis lelkét. A "gond" persze sokszor azt jelentette, hogy nem tudta lefotózni a hattyúkat, mert az arra sétáló idős hölgyek miatt elmenekültek (20 perc hisztizést hallgattam utána és hogy ezért utálja az embereket). Vagy épp azt, hogy nem az övé lett a borítókép egy Facebook-csoportban. Emiatt egy egész estét végighisztizett és egész mélységekig eljutott. Majd mikor másnap átmentem és a rákos, addigra már kb. haldokló Nagymamám állapotáról (aki nevelt,tehát nekem inkább anyukám volt érzelmileg) 10 percig tudtam mesélni, átvette a szót és tovább hisztizett a fent említett kép miatt.

Minden nap egymás nyakán kellett lógnunk; ha ritkán volt is baráti programom, már jó korán jött elém - volt, hogy sms-t írt fél órával hamarabb, hogy már ott van. Egy plázában. Miért nem volt képes elfoglalni magát?

Állandóan azzal jött, hogy az anyja ilyen meg olyan vele.

Beiratkozott egy tanfolyamra ahol tanultak programozni is. Ehhez nem tudott feltelepíteni a gépére egy szoftvert. Az anyját és annak a férjét hibáztatta a régi, gagyi gépéért. Mert 31 évesen nem az ő dolga saját gépet vennie magának??

9 hónapig voltunk együtt, az alatt nem dolgozott. Azt nem vállalja el, mert a kapcsolatunk rovására megy, azt nem vállalja el, mert a kapcsolatunk rovására megy.