Az valami pszichés baj, ha nem szeretem a kedvességet?

Jól gondolom, hogy a családod nem volt épp a legkedvesebb a bolygón? Amit írsz az az elutasító-elkerülő kötődési mintára jellemző, általában erre az okokat egyrészt a gyerekkorban, másrészt az alacsony önbecsülésben kell keresni.

[link]

Én is majdnem ugyanígy vagyok. Ha valaki kedves velem, mindig olyan érzésem van, hogy muszáj ezt "visszaadnom", amivel csak annyi a baj, hogy nem igazán tudom kifejezni magam, ill. az érzéseimet (legalábbis olyan emberek felé, akikkel nem igazán vagyok jóban). Így folyton attól félek, aki jófej volt velem, nem érzi azt, hogy én is elég kedvesen bánok vele és csalódni fog bennem, így folyton bűntudatom van. Számomra is sokkal egyszerűbb olyanok között lenni, akik bunkók velem, mert akkor nem érzem úgy, hogy "bizonyítanom" kell nekik.

Amúgy hogy a kérdésre is válaszoljak, igen, elég elcseszettek vagyunk.