Hogy dolgozzam fel a bűntudatot?

Egy gyereknek az a legfájdalmasabb, ha az anyukáját szidják, akit ő a világon a legjobban szeret, meg olyan körülményeket említenek, amiről ő nem tehet.

Valószínűleg úgy gondoltad gyerekként - ha nem is tudatosan - hogy "ha ő ilyen rosszindulatú velem, én is elvehetek tőle valamit". Nem kell hogy szégyenérzeted legyen emiatt, nem lettél olyan, aki mások tárgyait eltulajdonítja, ez a csokilopás-téma sem feltétlenül erről szólt. Az érzések világa időtlen és irracionális. Erre visszagondolva csak az történik, hogy kellemetlen érzések keletkeznek benned. Mindenkinek jönnek vissza múltbeli rossz emlékei, vagy olyanok, amelyeket megtett, de "nem kellett volna megtenni". Mások nem foglalkoznak ezekkel a gondolatokkal, csak átsuhannak. Ha tartósan visszagondolsz ilyenekre, lelkileg lehúznak, mert olyan érzéseket indukálnak benned.

Lehet, hogy az illetőnek pedig az jut eszébe felnőttként megkomolyodva, hogy "nem kellett volna őt bántanom, csúfolnom, mert nem álltak jól anyagilag" és már azóta sokszor megbánta. Ha esetleg nem bánta meg és ugyanolyan maradt, mint volt, akkor ő ilyen ember lett. Akármi is történt, nem szabad, hogy magadat büntesd rossz érzésekkel.

Egy kisgyerek nem tudja önmagát megvédeni vagy érdekeit érvényesíteni, teljesen kiszolgáltatott, legalább megpróbáltad valamilyen módon (bántott és nem tudtál visszavágni csak ilyen módon), gondolom tudtad, hogy ez kicsit rosszul érinti majd őt, ezért dicsekedtél el vele. Teljesen normális reakció.

Én úgy gondolom, hogy nem neked, hanem neki volna szégyenkeznivalója.

Baśżogtatott, bántott gyerekkorban. Erre te is tettél egy válaszlépést, úgy gondolom, hogy dolog természetére tekontettel - jogosan.

Tehát jól tetted, hogy kiálltál magadért, hogy pacekba az arcába mondtad, hogy nem volt igaz barát. Hogy is lett volna, da direkt "nyomogatta" az érzékeny pontokat. Inkább egy antiszociális narcoid sćheggfej volt. A csoki csenés meg egy bagatell ügy. Különösen a tények ismeretében.

Én ugyan idősebb vagyok, mint általános+10 év, de nekem az a módszerem, hogy a bántó, energiavámpír, rosszindulatú emberektől egyszerűen elhatárolódom. És igen, én is belemondom az arcukba az igazat. Tárgyilagosan, nem indulattól elkapatva magamat, de megmondom. Pl. "azért nem kereslek, azért nem vagyok kíváncsi rád, mert a viselkedésed miatt mindig kényelmetlenül éreztem magam a társaságodban, holott egy barátság nem egymás bántásáról és kritizálásáról szól".

De ilyet mondtam már szakításkor is indok gyanánt.