Meddig lehet élni a saját egyszemélyes világomban, te hogy vagy vele?

Kezdjük az elején... nem túl jó gyerekkor tele zárkozottsággal és hibák sorozatával,aztán bele csöppent egy középiskolának hívott fertővel és ahol már jobb a helyzet de korán sem az igazi.

Aztán később mikor javában dolgozok akkor, kiállok magamért mert ez egy olyan világ ahol előbb neked kell ütni, hogy ne támadjanak be.

Aztán idő közbe 1-2 lány is beugrik baljós kapcsolat ami nem jön össze, de nem érdekli nem akar soha többet szerelmes lenni egy viszonzatlan lányba, mert az egy teljes évet lehangol és tönkretesz .

Meg hányok ettől, hogy ez az élet rendje, hogy keménynek kell látszani és tenni és egy nő előtt is ezt a színfalak húzza fel minden férfi.

Miért nem lehet önmagát adnia az embernek, miért kell a színjáték egy kapcsolat hoz, barátokhoz?

Szóval a jövőbeli terveim... mind feleslegesek voltak, lesz egy helyes csaj az életembe akivel megértjük egymást stb. csak magamra építkezhetek és másért feladni valamit felesleges .

A saját álmunkat kell megvalósítanunk és senki másét.

Én erre jöttem rá 24 évesen, és te?