A robot udvarias volt, mégis szétverték a gyerekek. Te mit szólsz hozzá?

Talán az empátia, vagyis az hogy el tudjuk képzelni milyen érzést vált ki a viselkedésünk másokból, valamennyire tanulható, vagy fejleszthető, de a könyörületesség és a félelem inkább olyan velünk született dolgok lehetnek. Én legalabbis olyasmit vettem észre, hogy a gyerekek kezdetben azt sem értik mi az ami élő. Minden élő dolog kezdetben rájuk nézve veszélyes, vagyis ők így érzik. Arra figyelnek fel először ami mozog, erről már feltételezik, hogy él. Aztán viszont tesztelik, hogy valóban élő vagy sem. Megütik, vagy belerúgnak, mert tudják hogy erre egy élőlény reagál, elfut, sír, visszaüt. Nem értik mitől él egy növény ha helyben marad és nem ad ki hangot, nem értik miért nem mondja az állat, hogy ezt nem szabad, ezért a gyerekek addig végzik az ilyen kísérleteket még meg nem értik mivel állnak szemben. Így ha mondjuk a robot elsírná magát, abból már több gyerek értene. Ahogy abból is szoktak érteni ha a felnőttek elmagyarázzák miért fáj egy másik élőlénynek amit tesznek vele, annak ellenére hogy nem úgy reagálnak ahogy azt egy embertől várnák. Egy robot azért is másabb mert a nagyobbak és azok akik eleve technológiában nőttek fel, már nem csak tesztelik, de maguk felé bizonyítani is próbálják, hogy ez csak egy gép. És valahol érthető az ellenerzèsük abból a szempontból, hogy ez a gép éppen őket trszteli olyan emberek által akiknek ők erre nem adtak engedélyt. Én azt vettem észre, hogy csak úgy, minden ok nélkül nem kegyetlenkedik az ember. Esetleg puszta kegyetlenkedést látunk bele olyasmibe aminek nem értjük az okát. Mert mindig van oka.

Amit a szülőtől lát-, vagy épp nem kap meg pl.: szeretetet, az csapódik le így, rombolásban, azaz figyelemfelhívás.

Azért én kíváncsi lennék arra, hogy a mi jól szocializálódott, civilizált társadalmunk felnőtt tagjai miként viselkednének egymással, ha ma-holnap hoznának egy olyan törvényt, hogy mától fogva bizony mindent lehet büntetés nélkül csinálni. Vajon hogyan viselkednének a mi példaértékű törvénytisztelő polgáraink akik között élünk most?

Én úgy tartom, hogy a gyerekekben is ugyanolyan érzelmek vannak, mint a felnőttekben, csak nyilván tapasztalat hiányában nem tudják őket árnyaltan kifejezni. Ezért tűnnek "gonosznak", mert ha éppen feszültnek, mérgesnek, idegesnek érzik magukat, nem tudják, hogy meditálással, hobbikkal, pihenéssel, megbeszéléssel stb. mindezt lehet kezelni, maradnak az ösztönös dolgok. Ugyanígy a csapatszellem, beilleszkedés - így a legegyszerűbb kifejezni.