Elhagyta magat a parom, tonkreteszi az eletet, nem tudom mit csinaljak, tehetetlen vagyok?

Nem tervezunk es soha nem is terveztunk gyereket.

Es igen, depresszios, evekig jart pszichiaterhez de az csak begyogyszerezte es rosszabb lett. Probaltam kuldeni pszichologushoz, 600 embert telszamot stb talaltam neki, de mindig csak mondta, hogy majd majd majd..

Nem mostani keletu dolog ez, sosem volt erzelmileg teljesem stabil, de most szetmentek a szulei, magarahagytak, egyedul el, az egyetemet 4 eve kezdi elorol es elorol.. megertem, hogy kiabrandult es elkeseredett, de csak panaszkodik es nem akar aktivan valtoztatni. Ma is felkeltettem 9-kor es megint lelettem szidva, hogy o hajnalban allandoan fent van es nem tud aludni, hagyjam mar.. de azert nem tud mert delutan kel fel es nem almos ejjelre..

Sajnos a szulei tenyleg tojnak bele, “osszehoztak”, felneveltek aztan mentek a sajat utjukra uj csalad stb.

De nem ragaszkodom hozza, hanem szeretem, es aggodom erte, es rettenetes, hogy nem hallgat ram..

De oszinten elhagyni se akarnam, mert tenyleg szeretem es mindig egyutt kepzeltuk el az eletet, nem vagyok ismerkedni, mas kapcsolatra, pasizni stb.. en nekem ez az elet tokeletes volt igy az elmult 1-2 honapig amikor o elkezdett rohamosan bezarkozni es bekockulni.

Nem azt akarom, hogy elhagyom es akkor rosszabbul lesz es elfelejtem.. egyedul azert merult fel bennem a gondolat, mert hatha igy radobben a dolgokra es valtoztat. De lehet nem fog, magarahagyni meg nem akarom, mert tenyleg ugy erzem, hogy o vele akarok lenni es elni, nem akarom, hogy ilyen allapotban legyen..