Miért félek minden változástól?
Éltem már külföldön, aztán hazajöttem, de sehol nem bírtam a költözést. Ha az élet engedte volna, szerintem örökre anyámnál maradtam volna egy kis szobában. Időközben vettünk a párommal saját lakást, de azt is fél év volt megszokni, addig rosszul éreztem magam ott. Most meg akárhányszor megyek valahova, pl egy hosszabb nyaralásra, állandóan félek, főleg hogy valami rossz történik. Sokszor rablás áldozatai lettünk (nem figyelmetlenségből, hanem kivédhetetlen helyzetekben). Félek, hogy ellopják egyszer az autónkat, mivel egy új, elég drága autó. Hozzáteszem szinte csak külföldön félek, főleg déli országokban, ahol sok a kéregető, furcsa ember az utcán.
1 hét múlva megyek egy hosszú útra, 11 nap alatt kb. 5000 km kocsival, 3 déli országot járunk végig, már előre félek. Már így, hogy ennyire közel van, nem is tudok örülni neki, csak attól félek, melyik parkolóban fognak kirabolni, ahogy annyi történetet olvasni...
A pláne, hogy terveim közt volt újra külföldre költözni, de a lakást nem tudom, hogy fogom itthagyni. Ha egy napnál többre kiesem a komfortzónámból, már bőgöm magam vissza.
Hogy legyek erősebb, nyitottabb és elfogadóbb a változásokkal szemben?
Alapból mindenki fél a változástól.
De gondolj bele: nagyon unalmas lenne az élet ha minden statikus lenne.
Ez az egyik kedvenc idézetem:
"A könnyebb utat akarod választani, mert félsz. Félsz, mert ha elbuksz, akkor nem tudsz mást hibáztatni. De hadd mondjak valamit: az élet ijesztő, szokj hozzá! Nincsenek varázsos megoldások, minden tőlünk függ, úgyhogy állj talpra, menj és tegyél érte valamit! (...) Az értékes dolgokat sohasem könnyű megszerezni." (Dokik)
Minden ember fél a változástól. Ez természetes. Van aki jobban kezeli,van aki rosszabbul.
Nálad nyilván tapasztalatok is erősítették benned a félelmet,de ez oda vissza is igaz. Most nem ilyen vonzás törvénye humbukról beszélek,hanem arról hogy mire koncetrálsz.
Meg kell tanulnod elengedni a félelmeidet,nem a rosszra és az aggódásra koncentrálni,mert azzal csak több problémát generálsz.
Vannak emberek a környezetemben, 25- 76 ig,akik hasonlóan gondolkodnak. "Úgyse lesz semmi jobb,úgyse értek hozzá,nem megyek oda mert úgysem érdeklem,nem tehetek semmit,úgyis elveszik stb."
Semminek nem tudnak örülni,mert csak a veszélyt látják mindenben. Tehetetlennek érzik magukat a világban, és ennek hatására,érdekes módon velük történnek halomra a szerencsétlenségek is. Nem lehet véletlen.
Depressziós voltam,szorongós egész tini koromban. A terapeutámmal sokat beszélgettem,ami sokat segített,ráébresztett a félelmeim okára és megoldására.
Ami engem sok mindenre ráébresztett,az pl az volt,amikor a problémát lebontjuk miértekre.
-Félek. Miért?
-Mert kirabolhatnak.
-És akkor?
-És akkor nem tudom megvédeni magam.
-Miért?
-Mert nem bízom magamban,nem tudom mit kell tenni ilyen helyzetekben.
Már meg is van a kulcsprobléma. Amint elkezdtem kifejtegetni a személyiségemet,fejleszteni magama,a problémáim 90%-a megszűnt.
Persze nem árt óvatosnak lenni. De az óvatosság és az állandó szorongás,aggódás között van különbség.
A másik dolog amiről a terapeutám beszélt az a viktimológia.
Azok az emberek,akik félnek,testtartásuk zárt,szorongó, könnyebb célpontnak számítanak úgy a bántalmazóknak,mint a rablóknak. Ha valaki folyton a táskáját figyeli,hogy megvan-e még,zavart,lesütött szemmel jár,nem tart szemkontaktust, nagyobb valószínűséggel nem tud kiállni magáért,nincs önbizalma,ezért könnyebb átverni,kirabolni.
Én is hasonló voltam régen,ezért sokat kellett változtatnom a testtartásomon,viselkedésemen,ami magával vonta a tényleges önbizalmat,magatartást. Ezekre nem árt odafigyelni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!