Aki alig várja már hogy elmenjen nyugdíjba, az két-három hónap után mégis miért érzi úgy, hogy neki ez rossz?

Hiányoznak a mindennapi kollégák, de megmaradt a tenni akarás. Egy idő után üresnek tűnik minden az ember körül. Van aki úgy érzi, hogy fölöslegessé vált a társadalomban, mert nincs faladata.

El kel magát foglalnia valamivel a nyugdíjasnak (hobbi, unokák).

"De szerintem nyugdíjas években is (már aki nem dolgozik) lehet igencsak aktív életet élni."

Persze, csak nem mindenki tudja, hogy ezért neki magának is tennie kell. Nem fog a nyugdíjas boldogság beröpülni az ablakon. Aki tudja, figyel erre, erőfeszítést tesz, hogy megfelelő elfoglaltságot találjon és a szociális kapcsolatai se épüljenek le, az valószínűleg nem fogja úgy érezni, hogy ez neki rossz.

Aki boldogtalan, és a nyugdíjtól várja a boldogságot, de azután sem tesz semmit, az persze hamar rájön, hogy mégse olyan jó buli ez a nyugdíj.

Összefoglalva, sokaknak nagyon jó lehetőség, hogy végre nyugdíjasok lehetnek, de aki nem tesz erőfeszítést, az nem tudja ennek az előnyeit kihasználni.