Van itt olyan aki tudja magáról, hogy nem a legjobb a külseje de még is teli van önbizalommal?

Hát az már a te bajod.

Ronda vagyok, de teszek rá. Nem akarok megfelelni és főleg nem tetszeni senkinek. Így is néha el kell küldenem a kéretlen udvarlókat. Szerencsére egyre kevesebbet, mert már öregszem. (na jó, annyira vészesen még nem, csak a környezetemben már mindenkit helyretettem ilyen téren)

Csak és kizárólag a saját véleményemmel foglalkozok. Elfogadtam, hogy nekem ezt dobta a gép, a saját szépérzékemet bántja a pofám, de megkerestem azt, ami viszont tetszik. Jó az alakom, szép hosszúak a végtagjaim, gyönyörűek a körmeim kézen és lábon is. Ezek tetszenek. Tetszik továbbá az örökké morcos-gyilkos (alapjáraton legalábbis) tekintetem. Ehhez van egyfajta stílusom is, úgyhogy összességében mikor tükörbe nézek, tetszik amit látok. És ez számít.

Tehát, három lépés:

- Legyél tisztában a rossz ÉS a jó tulajdonságaiddal, adottságaiddal és fogadd is el őket. Szeresd őket. A negatívval legyél tisztában de ne bánd, a jókra meg legyél büszke.

- Szarj mások véleményére. (max azét fogadd el, akitől amúgy is kérnél tanácsot, a többi hülye nem számít)

- Alakítsd úgy saját összképed, hogy magadnak tetsz.

És ennyi. Akkor csinálod jól, ha a végére elégedettség érzet száll meg. Tartsd ezt meg, mindenáron. Az önbizalom innen már jön magától, beleépül a kisugárzásodba, a környezeted meg reagálni fog rá.

Ennyi.

Nem vagyok ilyen, de úgy viselkedem tudatosan mintha az lennék.

Azaz kórosan szorongok és kb minden emberi interakciótól félek, még ha vásárlás közben a sorban valaki elkezd velem beszélgetni attól is, de szerencséme ez nem látszik egyértelműen a viselkedésemen.

Direkt olyan szituációkba hajtom magamat, ahol határozottan nagy önbizalommal kell fellépnem.

Pl.: Rengeteg tinder randi, ahol az első kb 5dbnál rettenetes voltam.

10 lány és kb 3 hónap kellett ahoz, hogy megmerjem csókolni egy igazán szép extrovertált személyt. Akkor tudtam először igazán önbizalmat sugározni még ha nem is volt.

(mert nyílván magamfajtákkal nem találkoztam, hiszen abból nem tudtam volna tanulni)

Persze nem csak ismerkedésbe kergettem magamat, de azt vettem észre, hogy ha valamit elég sokszor megpróbálsz sikerülni fog.

... és az a sikerélmény kicsit nagyobb önbizalomhoz vezet, hogy "Igen, tényleg megtudom csinálni" és ezek utáni apró sikerélmények idővel összeadódnak és ténylegesen adnak egy erősebb önbizalmat.

Nyílván még nem járok az erős önbizalom résznél, de óriásit fejlődtem.

Olyan szinten szorongtam, hogy ha kiléptem otthonról ekezdtem hangosan lélegezni, jobban vert a szívem és ha valakivel kommunikálni kellet ... mindig lehajtottam a fejemet.

Ehez képest mára már teljesen normálisan viselkedem és kezd egy egészséges egom kialakulni.

Szóval az tudsz magadnak "önbizalmat kovácsolni".

21/F

Igen. Nekem az önbizalmam nem a külsőmből fakadt. Az olyan amilyen. Persze lehet rajta javítani valamennyit, de alapjaiban nem változhatsz meg. Én férfi méretekkel rendelkeztem mindig, így soha nem lehetek pici, cuki, törékeny lány. El kellett fogadnom ezt és ebből kihozni a legtöbbet.

Viszont jó vagyok sportokban, jól tanultam, ha valami érdekelt a mesterévvé váltam. Ezekért sokan felnéztek rám, és nekem ez adja a magot az önbizalmamhoz.

Egy élethelyzetbe tört bele a bicskám és akkor kirántották a lábam alól a talajt. Akkor az önbizalmam is odaveszett.

Szóval nekem sosem adatott meg, hogy a külsőmre lehessek büszke, mert sosem voltam nőies nő alkat. Viszont nagyon sok mással is lehet növelni az önbizalmadat, és lényegében én is 10 éve élek párkapcsolatba, amit a legfelszabadultabb élethelyzetben szereztem, akkor tele voltam tervekkel és önbizalommal, reménnyel... és ez a kisugárzás vonzotta a páromat. (és lemondott érte egy cuki, pici lányról, egy olyan lányért aki először nem is tetszett neki)

Az, hogy teli lennék önbizalommal, némileg túlzás. Tudom magamról, hogy csúnyácska vagyok és emiatt kezdetben mindenkivel csendesebben, visszahúzódóbban viselkedek. De ugyanakkor nem lettem egy depressziós, antiszociális paprikajancsi, aki bebeszéli magának, hogy mekkora introvertált és vagy háromféle pszichés betegséggel takaródzik.

Vannak barátaim, szoktam bulizni, szórakozni járni velük és ha elérek egy megfelelő oldottsági állapotot a lelkemben, akkor igenis hamar stílust tudok váltani. Poénkodok, sztorizgatok, együtt röhögök a többiekkel és már-már vezéregyéniséggé lépek elő a társaságban.

Minden a minket körülvevő környezeten múlik és azon, hogy a gyengeségeink mellett tisztában legyünk a saját értékeinkkel is és azokból merítsünk önbizalmat :)