A kishitűség lehet jó tulajdonság is?

Nem tudok magamon változtatni ebben, mindig lenézem magamat. A sportnak is mindig úgy vágok neki, hogy én a vesztes leszek, mert miért is nyernék pont én, annyira jó nem vagyok.

Csajozni ugyanígy meg sem próbálok, mert semmi értelme, úgyis elhajt. Ha meg valami mégis történik, valamiféle csoda, és ismerkedni kezdek akkor az van mindig, hogy most úgyis mással van, megcsalna a kapcsolatban is, volt már, hogy inkább nem is foglalkoztam vele tovább, noha biztosra nem derült ki, hogy miért nem írt vissza akkor este (persze ő azt mondta, hogy aludt...).

Nem tudok megbízni senkiben, úgy ahogy magamban sem. Volt már, hogy el sem mentem egy meccsre mert úgy voltam vele, hogy kikapunk úgyis.

Ezen lehet változtatni vagy ez belém van kódolva?