Egy bántalmazó férfi megtud változni?

Nagyon kevés olyan ember van aki nem érdemel a szememben második esélyt, de a bántalmazók ilyenek.

Még ha meg is változik - kit érdekel? Vissza tudja csinálni a testi-lelki fájdalmat, a totális megfélemlítést, és a bizalom elvesztését?

Hány évig fogja a bántalmazott kétszer is meggondolni, hogy ki merjen-e állni az igazáért egy vitában, mert attól tart, hogy ha nem sunyít, kap egy pofont?

És hogy lehet ilyennel gyereket tervezni, mikor tudod, hogy vannak benne erőszakos hajlamok?

Változzon meg, persze, ez alap lenne (bár sokaknak nem sikerül) de ne abban a kapcsolatban. Szánjon időt magára egyedül.

Az első bántalmazáskor az a kapcsolat menthetetlenül tönkrement.

Egyébként jó tudni hogy akkor is megkaphatja valaki a minta apuka jelzőt, ha teljesen tönkretette a fia gyerekkorát, és ki tudja milyen életre szóló lelki sebeket okozott neki. Úgy tűnik a léc meglehetősen alacsonyan van.

Bocs, nincs alacsonyan. Igazad van. De úgy értettem, hogy most, az akit látok, akit a gyerek lát az egy minta-apuka. Aki a hangját se emeli fel, nem hogy a kezét. Tudod én is így gondolnám mint te, valamilyen szinten így is gondolom, ha nem látnám ezt, hogy egy második eséllyel tényleg van aki képes élni.

Soha nem mossa le senki azt amilyen ember volt, de nem is kell. Szerintem annyira felemészti a lelkiismeret, hogy más büntetés nem is kell neki. Elég az, hogy nem tudja kitörölni ami addig volt.

És, hogy mi a minta-apuka: aki sportol a gyerekkel, már em gyerek de mindegy, aki büszkén mosolyog az érettségi után a közönségben, bármi is lett az eredmény, aki időt tölt vele, egyébként azt nem tudom ez rossz-e de kényezteti is, mindent megvesz, aki mindig keresi a társaságát a fiának, ha rosszul megy suli nem bünteti, hanem megpróbál kezdeni valamit a dologgal. Ilyen lett később az ürge. A kölyök egyébként nagy csibész volt kamaszként, lógott, csavargott, verekedett az iskolában, bár ennek lehet köze ahhoz, amilyen volt az apja. Ma fősulira jár és tanul is, nem csak a fűtés miatt.

16 éves korában egyszer elcsavargott, és nem jelentette be, hogy kikkel, hova, mikor jön. Ez nem is baj, de hosszú hosszú órákig nem adott életjelet magáról. Apja majd felrobbant az idegességtől. Mire hazaért a srác azt hittük, most jön az ordítás, csatt egy sajtostejfölös, és? Egy frászt! Magához szorította, megölelte! Ekkor jöttem rá, hogy mennyire aggódik azóta, amióta rájött, hogy elveszítheti. És egyszer valami nagy barom szívózott a kölyökkel, és az apja nem a fülét szaggatta ahogy azt hihettük volna, hanem a nagyobb barmot támadta és fenyegette. Szerintem ha nem csillapítják le megöli. Ekkor arra jöttünk rá, hogy az az agresszív majom aki volt, még mindig előjöhet de akkor ha meg kell védeni a gyereket. És egy szó mint száz, nem mentem fel mindenért, sőt semmiért. De azt hiszem mégis jár az a második esély. És épp elég büntetés szerintem a tudat, hogy régen nem ilyen volt.