Én miért nem vagyok elég jó senkinek?

Nekem csak egy kérdésem van. Mi a bánatos lóheréért akarsz megfelelni mindenkinek? Mit bánt az téged, mit gondolnak rólad? Éld az életed úgy, ahogy neked megfelel, hiszen te töltöd magaddal a legtöbb időt. Aki meg beszólogat, tedd szépen helyre és abba fogja hagyni. Csak azt nyaggatják, aki hagyja magát.

Anno anyám engem is próbált kóstolgatni, hogy mit ülök annyit a gép előtt. Mivel elmúltam 18 és pénzt is adtam neki (mert dolgoztam), elég gyorsan leszoktattam róla.

#3 ez az ok, hogy így érzel, noha van párod és barátaid is:

"Nem vagyok kibékülve magammal, nem szeretem a személyiségemet sem a testemet"

Békülj ki magaddal - és egyből nem veszed a szívedre a beszólogatásokat.

Akkor csak simán rossz emberekkel veszed körül magad. Hibás az elgondolásod. Ha másoktól teszed függővé magad, csakis csalódás vár.

Ha nem fogadod el magad és szereted meg, más se fog. Próbáld meg ezt feldolgozni és megérteni. Ha nem megy, nos akkor így jártál.

Mert olyan emberekkel veszed körül magad, akik csak a rosszat látják benned.

Oké, van, akiket nem válogathat meg az ember. De a párját, a barátait, a haverjait meg tudja válogatni. Én miért nem panaszkodok, hogy a barátaimnak csak teher vagyok? Pedig aztán vannak olyan jellemzőim, amiket én sem szeretek magamban. Azért, mert akinek csak feltételekkel, vagy időszakonként vagyok jó, azt inkább ignorálom. Párkapcsolatban különösképp. Ennek egymás kölcsönös megbecsüléséről kellene szólnia. Aki lenéz (még ha csak időnként is), aki nem fogad el olyannak, amilyen vagyok, annak semmi keresni valója abban a pozícióban, ahol a hozzám legközelebb álló személynek kell lenni.

Ja, hogy így nincs 50 barátom, meg nem találok 2 hét alatt párt? Erre mondom, hogy a minőség több, mint a mennyiség.